Nt. CSÁNYI ERZSÉBET pacséri lelkipásztor karácsonyi prédikációja

2010. december 24.

1 János 4,9 "Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa."

A karácsonyi ünneplésünkben van egy nagy veszély, ahogyan mondani szokták, hogy a "fától nem látjuk az erdőt". A sok mindentől, ami körülveszi a karácsonyi eseményt, félő, hogy nem látjuk meg a lényeget.

A karácsonyi történetnél ott van a kedves, szelíd Mária, a hallgatag József, azután ott vannak a napkeleti bölcsek, a betlehemi pásztorok, majd az angyalok serege, amely a mennyből szállt alá és dicsőséget énekeltek az Istennek.

Mi még hozzá szoktuk tenni a csillogó karácsonyfát, a meglepetéseket, az ajándékokat, az ünnepi ebédet, s a karácsonyi dallamok áhitatos hangulatát.

Valóban indokolt az az aggodalom, hogy a karácsonyi sok zajos, fényes dolog és esemény között elfeledkezünk arról az egyáltalán nem zajos - hanem hallgatag kicsi Valakiről, akiért minden egyéb van.

Isten szeretete lett nyilvánvalóvá abban, hogy Jézus Krisztus megszületett!

Való igaz, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Nem a békesség és nem is az öröm az első a karácsonyi ünneplésben, hanem a szeretet! Mégpedig nem is úgy, ahogy mi gondolnánk, hogy a mi egymás iránt való szeretetünknek az ünnepe – tehát nem egy olyan nap, amelyiken végre megpróbáljuk egymást egy kicsit jobban szeretni, egy kicsit egymással békességben lenni – hanem ennél sokkal több! ISTEN SZERETETÉNEK ÜNNEPE. A karácsony annak az isteni szeretetnek az ünnepe, amely forrása és alapja a mi egymás iránt való szeretetünknek is. Ami nélkül a mi szeretetünk oly hamar elillan szívünkből.

De Tőle nap mint nap újabb szeretetet kaphatunk, s így közeledhetünk szeretteinkhez, ismerőseinkhez, felebarátainkhoz, hiszen ez a küldetésünk.

A szeretet a világ legpozitívabb ereje.

Egyszer egy szomorú lelket így próbált vigasztalni valaki: "Nézd, nem tudok mit tenni érted, de talán segítség a számodra az a puszta tény, hogy vagyok. Az a tudok, hogy szeretlek." Igen… az emberi szeretet is olyan csodálatos dolog, mely erőt ad, felemel, megment az elkeseredéstől és valósággal megszépíti az emberek életét. – Hát még akkor az Isten szeretete! Ha hiszem, hogy Isten szeret, akkor egyszerre más szemmel látom magam körül a világot. Ugyanazt a világot, ugyanazokat az eseményeket láthatom, de valahogyan mégis más szemmel. Egy kicsit más távlatból, más hozzáállással. Mert az Isten szeretete az, amely igazán erőd ad, felemel, megment. Oly boldogító tudat az, hogy a dicsőséges Isten a világmindenség Ura és Teremtője szeret bennünket – téged és engem! Úgy szeret, hogy lehajol, hogy elfogad bennünket, hogy a kezét nyújtja, amikor botladozik a lábunk, átölel, amikor roskadozva járunk, valami csodálatos világosságot nyújt az életednek a sötét pillanataiban és igazán boldoggá teszi az életedet. Ámen.

Nt. MARTON KÁROLY bánáti esperes úr prédikációja

" De Rúth ezt felete: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahova te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!"

Egy család Izrelből a szárazság, munkanélküliség miatt, másik országba ment el jobb életlehetőséget keresni. Ez a család nem értette meg, hogy Isten a szegénységgel is és a nagyon nehéz napokkal is tanítani akar alázatosságra, türelemre, az Úr előtt való meghajlásra. Nagy árat fitzetett ez a család, mert hamarosan meghalt a férj, a két fiú megnősült, de hamarosan azok is meghaltak. A menyecskék özvegyek maradtak. Az az ország amelybe ez a család elvándorolt, bálványimádó, pogány ország volt. A menyecskék is istentelenül nőttek fel. Az anya Naómi életben maradt a két özvegy menyével. Látta Naómi, hogy más választása nincs és Isten akarata is az, hogy visszatérjen hazájába, Zsidóországba. El is indult és menyeinek Isten áldását kívánva a további férjhezmenésükhöz és családi életükhöz. Elbúcsúzott Naómi a menyeitől szeretetben. Rúth mellette akart maradni halálig és ezt elmondja Naóminak az anyósának aki végül beleegyezik, hogy így legyen. Naómi az idős, özvegy anyós hívő asszony volt. Az élő Istenben hisz. Tudja, hogy az élő Isten mindig ott van mellette, és a Mindeható Isten az Úr, mindeneket a kezében tart, irányít, beavatkozik az életünkbe. Ilyen fegyelmezetten élt Naómi minden pillanatban. Vigyáz a szájára, gondolatára, szívére, hogy semmi tisztátalan azt el ne hagyja. Mindenben Isten dicsőségére önmagtartóztató. És ez teszi boldoggá, mert az Úr a szívében örömet, áldást, békességet ad. Isten nem marad adós ha mi fegyelmezettek vagyunk. De ha nem, akkor sem marad adós, csak az nem fog nekünk tetszeni.

Naóminak az Úr alázatosságáért adott vígasztalást az óriási gyászára, a férje és két fiának elvesztésére. A pogány Rúthot ez nagyon megdöbbentette. Nekik nincs ilyen Istenük, aki vígasztal, erőt ad, és még ezután jövőt is lát maga előtt. Nekünk is ilyen példaadó életet kell élni, mert figyelnek bennünket a világ fiai. Ők, a világ fiai is szeretnének változni, de nincs előttük példa, hogy merre változzanak, melyik utat kövessék. Nekünk kell utat mutatni. Nemcsak elmenni a templomba és egy két imádságot elmondani, de maradunk a világi ember szintjén. Mit látnak rólunk a szeretteink?

Eljutott Naómi és Rúth Zsidóországba, Izraelbe – Betlehembe. Aratási idő volt. A szegények az elhagyott kalászokat szedték össze a búza, vagy árpa földeken, ez jelentette nekik a kenyeret, az életet. Figyeljük csak, Rúth a menyecske engedélyt kér az anyósától, hogy szedegethessen kalászokat mindkettőjüknek.

Milyen ereje van az istenfélelemnek, tisztelet övezi Naómit a menye részéről. Kiment a mezőre és a mező felügyelőjétől engedélyt kér, hogy szedegethessen kalászokat,pedig nem volt kötelező az engedélykérés. Azután megismerkedett a föld tulajdonosával, aki Naómi rokona. Boáz csodálta e fiatal özvegy kitartását. Rúth alázatos és szorgalmas volt. Ezen van Isten áldása. Boáznak lett volna alkalma kihasználni egy fiatal özvegyet, de Boáz is a Hatalmas Isten szolgája. Hiszi, hogy ott van mellette a Királyok Királya és eszében sem jut semmi tisztátalan. Ezenfelül Boáz adakozó. A szolgáknak megparancsolta, hogy szándékosan is hagyjanak el a buzakalászokból. Nem félt, hogy tönkre megy ha ad. Boáz és Rúth házassága a mennyben kötetett már meg. Felismerte ezt a fiatal pár is. A szívük és lelkük összeillett. Mindkettő alázatos volt a Mindeható Úr előtt. – Milyen más ma az ismerkedés. Nem az istenfélelem, vagy alázatosság, önmegtartóztatás tartja össze a fiatalokat, hanem e világi kívánságok. Nem köti össze őket az Úr, nem köttetik sok házasság a mennyben.

Adjon az Úr sok Naómikat és Rúthokat, akik a Királyok Királyát követik.

Boáz és Rúth házasságát megáldotta az Úr gyermekkel. Boáz és Rúth gyermekét Naómi úgy vette karjába mint a saját unokáját, és nagyon boldog volt. Boáz és Rúth utódai között született meg Jézus Krisztus. Az Úr ezt a családot emelte fel, hogy az Ő Fiát adja ebbe a családba.

Ima: Mennyei Atyám, Te vedd teljesen birtokba szívemet, gondolatomat, és adj mindenben alázatos szívet. Ámen

___________________________________________

Nt. MARTON KÁROLY, bánáti esperes úr prédikációja

Jónás próféta könyve első rész." Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elől."

Ninive igen régi város, Ninmród alapította. A Tigris folyó parján terült el. Asszir birodalom fővárosa i.e. 8. század végétől, Kr.e. a babiloniak, szkíták és médek lerombnolták. A régészek sok kincset találtak romjai között. A Szentírás több helyen is megemlíti pl: Náhum 22. és Sof 2, 13-15.

Gazdag volt a város, a nép és ebből adódott, hogy nem becsülték egymást, becsapták egymást, az erkölcstelenség nagy volt. Úgy, hogy az Úr megelégelte a dolgot és úgy gondolta, hogyha nem tér meg, nem változik meg, nem él szentül, akkor elpusztítja a nagy várost. Jónás prófétát választotta ki erre a nagy feladatra, hogy menjen el és hívja fel Isten akaratára a figyelmüket, hogy térjenek meg! Jónás hallott a niniveikről, hogy nagyon gonoszok, félt, hogy ha elmegy Ninivébe és megszólal, kivégzik őt. Ezért felszállt egy másik hajóra és más irányba utazott el. Az Úr azonban ezt nem tűrte. Életveszélyes bajt hozott a hajóra, amelyiken Jónás utazott. Jónás hallotta világosan Isten szavát és elleneszegűlt. Vigyázzunk, mert mi is halljuk Isten szavát, tegyük meg amit mond, mert nagy baj származik belőle, ha nem engedelmeskedünk neki. Nézzük mi történhet ma? A családfő a felelős a családért, ha baj van a családfővel, baj van a családdal is. Az Úr betegséget ad a család többi tagjára, nem lesz munkahelye valakinek, nem hallgat a lány, vagy fiú az apjára. Meg nem értést támaszt az Úr a családban és nem lesz kellemes ott együtt élni. Belenyúl az Úr a családba, az ördögnek adja a családfőt, aki lehet, hogy alkoholista lesz, vagy másban rombol. A Bibliában van példa erre sok. Rúth könyvében Naómi és férje elhagyják hazájukat, ezt nem akarta Isten, és nagy gyász köszöntött erre a családra, meghalt a férj és a két fiúk. Naómi egyedül megy vissza Izraelbe, csak egyik menye kíséri el.

Nóé és családja amikor kijött a bárkából hálát adott és áldozatot mutatott be Istennek a családfő.

Jób is áldozatot mutatott be gyermekeiért, hátha vétkeztek a gyermekei. Ne a főnökökben, ne az emberekben keressük a bajt, hanem valami bennünk nem tetszik az Úrnak, azért van a baj. Kérjük mutassa meg mi az, és azért kérjünk bocsánatot és térjünk meg belőle, azaz, ne tegyük azt soha többet.

Jónás más irányba megy. Nagy baj lett ebből, úgyhogy rájött a hajó legénysége, hogy melyik utas nem odavaló, és Jónást kidobták a hajóból.

De az Úr gondoskodott Jónásról, hogy eljusson Ninivében. Egy nagy cethalat küldött oda, aki bekapta és ott a hal gyomrában utazott 3 napig míg a nagy hal a ninivei parthoz nem ért ott kiköpte Jónást. A tudomány már bebizonyította, hogy volt akkor olyan nagy hal, amelyben nyugodtan egy ember utazhatott, hát nem lukszus kényelemben, de ott a hal gyomrában Jónás is bűnbánatot tartott és életét teljesen átadta az Úrnak. Sokszor kell nekünk is ilyen hal, hogy az életünk megváltozzon. Mai történetet irok le. Egy lelkészt megválasztottak püspöknek. Nagyon nagy kihívás ez, és az új püspök is ezt tapasztalta és rendet akart tenni, de látta, hogy egyedül nem megy. Sokszor térdre borúlt és igazán könyörgött az Úrnak, segítsen a helyzeten, mert ő egyedül semmi. Az Úr így tette ezt a püspököt a nagy hal gyomrába, és valóban rendet is teremtett az ÚR. Megtanult a püspök az Úrra hallgatni. – Kedves testvérem te nem vagy éppen most a cethal gyomrában? Várja az Úr igaz megtérésed, bűnbánatod és hogy életedet rábízd az Úrra. Nem halasztgasd, tedd meg és akkor meglátod a jó helyen leszel, ahol az Úr veled lesz ott semmi bajod nem lesz. Nem számít milyen nagy a bűnöd, a terhed, a fájdalmad, nem számít mennyire rontottad el eddig az életed, Ő meg tud gyógyítani. Meg tud szabadítani az alkoholtól, a drogtól, a hitetlenségből, az anyagiasságból, szabadulást ad a számítogépfüggőségből és a parázna gondolatokból és mindenből és hasznos embert tud formálni az Úr keze, mint az engedetlen Jónsból is. Csak odakerült ahol a helye volt. Te sem vagy a helyeden, érzed, hogy márhol, mást kellene csinálnod, add oda az Úrnak magad, a házasságod, és munkád, és hallgasd az Úr szavát, meglátod helyre jön minden. Ima. Uram, Te ismersz engem, ismered a szökésemet, mert előled sokszor elkalandoztam, de nem jól érzem magam. Baj van velem és a környezetemmel, könyörülj rajtam és tégy a helyes útra. Köszönöm Jézus Krisztust, akinek sebe által meggyógyulhatok, gyógyíts meg Uram. Minden családtagomért könyörgök, akik miattam szenvedtek, kár érte őket, elhidegűlt a kapcsolatunk, már alig vagyunk egy család miattam, bocsáss meg Atyám a Jézus Krisztus áldázatáért! Ámen.

Folytatjuk 2.rész

Ninive lakosai azonnal hittek Istennek, bőjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja – nagyja. Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült."

Eddig láttuk, hogy Jónás engedetlen volt Isten iránt. Az engedetlenség olyan bűn mint a varázslás, az Úr utálja azokat, akik ilyet tesznek.

Jónás megszégyenűl, őmiatta vihar keletkezik és a hajó bajba kerül. A hal kiköpi Jónást Ninive partjánál. Ezután szól Isten hozzá másodszor. A második parancs: " Még 4O nap és elpusztul Ninive." Jónás hirdeti, hogy térjenek meg. A ninivei nép megtér. Ma is ugyanezt akarja Isten, hogy megtérjünk Hozzá! Mit jelent ez? Ha nem hiszel Isten Fiának áldozatában, örökre elpusztulsz. Ha nem hiszed, hogy csak Jézus Krisztus vére törli el vétkedet, akkor véged van. Hiszed- é ? Teljesen az Úr felé kell fordulnunk és szavára hallgatnunk. Azt mondja az Ige." Az tetszett az Istennek, hogy a bolondságnak látszó igehirdetés által üdvözítse a híveket."

A niniveiek elhitték amit Jónás hirdetett, és böjtöt, bűnbánatot tartottak. A böjtöt és bűnbánatot, tehát a megtérést Jónás magyarázta el, hogy az élő Istenhez, Izrael Istenéhez, milyen módon lehet közelíteni. Ezt a pogány népek nem tudták. Akkor van igazi bűnbánatunk, ha halljuk Isten igéjét, az Ige által világosít meg az Úr, hogy vétettem Ő ellene. Isten megmutatta a vétkem, én pedig előtte beismerem. Erre kapok bocsánatot. Nem megmagyarázni kell a bűnt, hogy az szerintem nem is úgy van, hanem elismerni. Még Ninive királya is zsákruhába öltözött és megalázta magát az Úr előtt. Neked is kérni kell az Urat, hogy mutassa meg vétkedet, hogy egyszer Őelőtte tiszta lapod lehessen. A halál után már késő. " Amikor látta Isten, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelmbe akarta dönteni őket, és nem tette meg."

2.Jónás név jelentése: galamb. Valóban kapkodott ide-oda mint a galamb. Ninive szó jelentése: szép, kellemes, díszes. Így néz ki kívülről, a másik jelentése: megfeketedés, belülről bűnös, fekete. Ezért nem ismerik Istent. A bűn vakká tesz. Hinni Istenben azt jelenti: küldetésünket teljesítsük, mert e földi munkáért felelősséggel tartozunk Neki. A hívő ember felelős a körülöttük levőkért. Te a te házad népedért, én a saját házam népéért.

Jónás elhallgattatja Isten hangját a szívében, ezért különűl el a hajón, egyedül marad és alszik. De Isten szava kétélű kard, munkálkodik és nem volt maradása a hajón. Mindenki először valami magyarázatot, elnémítást keres a lelkiismerete ellen. Ne tegyük, mert sok embert bajba sodrunk.

A tengeren egy hajó, rajta sok pogány ember, és egy hívő, Jónás. Ma is ez az arány e világban, számbelileg. E világ utazik az élet tengerén és kevés hivő van, aki felelőséggel megy és menti meg őket a kárhozattól. Kevés hívő vezeti Jézushoz az embereket. Jónás felelős az egész hajóért. Az egyháztagok felelősek a gyülekezet eltévedt juhaiért. De felelősek vagyunk az egyházon kívül tomboló viharért. Nem tesszük a feladatunkat. Lehet, hogy az unoka kérdezi majd meg, hogy miért van templom? Mit csináltok ott ti? Mit hiszel? Elmondod, hogy csak szokásból jársz a templomba, vagy mert Isten iránt való felelősséggel végzed a feladatod?

Jónástól is a kapitány megkérdezte: ki vagy, honnan jössz? Jónás azt válaszolta: héber vagyok, ami azt jelenti, a túlról jöttem, azaz Isten országa felöli vándor vagyok. "Az Urat az egek Istenét imádom!" Nekünk is ezt kell mondani, ha van ilyen hit bennünk! Az egyháznak nemcsak hitvallást kell tenni, hanem bűnvallást is, amint Jónás tett. "Tudom, énmiattam van ez a vihar." Az egyháznak sem kell meghalni, hanem a bűneit a tengerbe kell dobnia. Jónás három nap alatt győzte le magában a bűnt, és így megmentette azokat, akik bocsánatot kérnek, azaz kidobják magukból a bűnt.

Jónás Ninivébe megy, hisz ki más figyelmezetesse a niniveieket a közelgő veszedelemre. Nem Jónásnak hittek, hanem Istennek. " Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg." Luk 1O, 16.

Bőjtöt hirdetett a király és ő maga is megtért a gonoszságából. Elismeri, hogy bűnös és tesz is valamit azért, hogy Isten elfogadja a bűnvallását. Ninive megmenekül az ítélettől, de Jónás szíve kemény marad, nem örül annak, hogy Ninive megtért. Ima. Add Uram, hogy neked tetsző életet éljek és sokakat megmentsek a közelgő ítélettől. Ne sajnáljam az időt, energiát, hogy a Te országodról beszéljek, és megvalljam a szeretteimnek miért is járok templomba, imádkozom és olvasom a Bibliát.Ámen!

Folytatjuk. 3.rész

3.Náhum 3.1-3

"Jaj a vérontó városnak! Csupa hazugsággal és rablással van tele, nincs vége a zsákmányszerzésnek. Hangzik az ostorcsattogás és a kerékdübörgés, lovak dobognak, harci kocsik robognak, lovak ágaskodnak, kardok ragyognak, dárdák villognak tömérdek a sebesült.." Isten könyörűlt a nagyon bűnös Ninivén, Istennek éltek, de gazdagon.

Megtértek. A király is. .Meddig tarthat a bűnbánat és a fogadalom? Igen, ha megérünk, akkor megfogadjuk hogy a régi bűnöket nem gyakoroljuk tovább. Vannak akik életük végéig hűségesek Istenhez, és vannak akik évek múltán visszaesnek régi bűneikbe. Ninivére az iszonyatos ítélet most még nem várt. Kegyelmezett az Úr. Megbocsátott az Úr Ninivének és várja, hogy hűséges legyen vele szemben mindig. Ninive bűne az égig ért, és az Úr elnézte, mert kérték, hogy bocsásson meg.

Nemsokára megint baj lett Ninivében.Náhum könyvében ezt írja:" Neved nem marad fenn többé, isteneid házából kiírtom a faragott és öntött bálványokat,.." 14.vers. Csupa rablással, hazugsággal van tele Ninive ismét. A bálványimádás egyenlő a paráznasággal. " Mert rengeteget paráználkodott ez a parázna, szépséges és bűbájos asszony." Ezt Ninivére modja az Úr.

Egykor Európa is bálványimádó volt. A németek egy nagy fában hittek, istenként félték, és a fához zarándokoltak el. Bonifáciusz fejszét fogott és kivágta ezt a nagy fát. A németek úgy gondolták, hogy ha valaki bántja a nagy fát, akkor azzal történik valami rossz. Bonifáciusz amikor kivágta a fát, semmi sem történt, tehát a bálvány ledőlt. A bálványimádás, paráznaság, miért? Azért mert ha megtérünk, akkor az olyan dolog mint amikor megházasodunk. Házasságban pedig elhagyva párunkat házasságtörést követünk el. - Elődeink ősi vallása pogány volt, de nem bálványimádó. Egy istenben hittek, akinek fehér lovat áldoztak. Hittek a túlvilágban. A keresztyénséget ezer évvel ezelőtt fogadtuk el, István király idejében. Nagy külömbség van a régi vallás és az új hitélet között. A régi vallásban nem parancsolt isten az embereknek. Mindenki úgy élt, ahogy akart. Nem tudták azt sem hogy életük kedves e istenüknek vagy sem. Ha bajban voltak, vagy lelkiismeretük vádolta őket, semmit sem tettek, mert a szerintük létező isten nem tudott semmit sem tenni. Nem adott megoldást, utasítást. Ha gyászuk volt, nem kérték a vigasztalást. Ha örömük volt, nem tudták, hogy hálát kell adni. Ha békétlenségben éltek egymással, nem keresték a békesség útját. Nem imádkoztak. Nem kérték ki istenük tanácsát, döntését. Ha loptak, paráználkodtak, öltek, hazudtak, nem törődtek vele és nem féltek attól, hogy istenük számon kéri őket. Az élő Isten egészen más. Tanácsot ad az Igéjén és Szentlelkén keresztül azoknak, akik kérdéssel, kéréssel hozzá fordulnak. Lehet Tőle kérni, hogy ki legyen házastársunk. Munkahelyért is könyöröghetünk. Ha betegek vagyunk, szintén imádságban elmondhatjuk Neki és mellénk ül a betegágynál. Örömünkben dícsérjük és megköszönjük segítségét. Ha bűnt követünkl el, megbocsát Jézus Krisztusért, akit értünk küldött, hogy eltörölje vétkünket. Atyánk gyermekévé fogad és úgy is gondoskodik rólunk. A keresztyének Istene hatalmas, értelmes lény, aki nem hasonlítható emberhez. Tehát a vallás az, amit az ember kitalál. Az élő Isten pedig új életet ad, amiben járhatunk, tehát Jézus Krisztus a hit szerzője, nem vallásalapító. A niniveiek is visszatértek régi bűneikhez, tehát paráznalkodtak.

Manapság az európai népek is visszaestek a vallásosságba, saját magukat szeretik, és bálványozzák magukat. Ma megint nem számít ha valaki hazudik, lop, paráználkodik. Ma nem törődnek azzal, hogy édes Atyánk mit akar nekünk mondani. Örömtelivé akarja tenni az életünket, nem élvezetekkel, hanem az Ő örömével akarja a szívünket megtölteni. A mai ember súlyos bűnöket követ el és elnémítja lelkiismeretét. Egy valaki fiatal korában megölt egy embert. Nem derűlt ki, balesetnek tartották. Megházasodott ez a fiatal, és gyermekei születtek. 6-7 éves gyermeke fejét egy nap megsimogatta és véres lett a saját keze. Jobban megnézte a gyermek fejét, nem látszott semmi sérülés, de a keze megint véres lett. A lelkiismeretét most már nem lehetett elnémítani. Be kellett ismerje mindenkinek, hogy ő ölte meg azt az embert tíz évvel azelőtt. Egy darabig lehet a lelkiismeretet, azaz Isten hangját elnémítani, de nem sokág tehetjük. Egy valaki sok bűnt titkolt el és a lelkészét vádolta azért mert a prédikációban többször említette a bűnt. Megöregedett és megbetegedett ez az idős asszony. Gyorsan hívatta a lelkészt és mindent elmondott úgy, hogy békességet nyerve, Istentől békességben halt meg és valóban a mennybe tért haza. Ima. Uram, add, hogy ne magamat imádjam, hanem téged, és tisztíts meg minden bűntől, a Jézus áldozatáért. Ámen.

___________________________________________

 

Ft. Dr. CSETE SZEMESI ISTVÁN püspök úr 2011. január 2-i, az új év első vasárnapi igehirdetése

Hallgassuk meg Isten Igéjét, amelyet az előbb felolvasott igeszakasz, a Zsidókhoz írt levél negyedik részének válogatott mondataiból és verséből olvasok fel. Így szól Isten Igéje:

"Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket…Mert az Istennek beszéde élő és ható…Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül."

Szeretett Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztus által!

A vasárnap, az Úrnapja: Jézus feltámadásának, új életre jutásának az ünnepe. Tegnap felolvastuk a gyülekezeti statisztikát, most engedjétek meg, hogy most együtt kiszámoljuk, hogy hány vasárnap, hány Úrnapja volt az Úr Jézus feltámadása után. Azóta, hogy a tanítványok az ó-szövetségi szombatot elhagyván, az Úr feltámadásának napját kezdték ünnepelni. Ez Új Esztendő első vasárnapján is lehet erről pár szót ejteni. Egy évben 52 vasárnap van, tíz évben 520, száz évben 5200, ezer évben pedig 52.000 vasárnap. Kétezer évben, amióta vasárnap ünnepel a keresztyén világ kb. 104.000 vasárnap virradt fel.

Miért fontos ez a nap? Egyrész azért, mert az intellektuális, szellemi munkáinkból és a fizikai munkánkból ezen a napon tudunk jól megpihenni. Szükséges ez az emberi léleknek, testnek, egész valónknak ez a pihenés. Hogyan lehet legjobban megpihenni? Úgy, ahogy Isten is adta a tíz parancsolatban, ahogy Ő is megpihent a teremtés roppant munkájából, az Ő példájára nekünk is meg kell ezt tenni, mert hasznunkra, javunkra van.

Nézzük azt meg most az esztendő első vasárnapján, hogy a vasárnapnak mi a lényege. A vasárnap lényege az, hogy Isten Igéjével éljünk. A felolvasott igerészben két dolgot hallunk Isten Igéjéről: először is azt, hogy élő és ható. Tehát az életet bennünk fokozza, megtartja, vigasztalja és erősíti. Másodszor azt halljuk a felolvasottakból: hogy Istennek ezt az elő és ható Szavát halljuk – akár ezen az első vasárnapon vagy az év mind az 52 vasárnapján: "meg ne keményítsétek szíveiteket""

Azaz: be ne csukjuk szívünknek azt az ajtaját, a felfogásunkat, egész képességünket arra, hogy felfogjuk valamit is Istentől, felülről, a másik dimenzióból, a mennyei dimenzióból itt lent a földi hazában. Ez a lényege a vasárnapnak, hogy a legnagyobb Ige legyen ott a szívünkben, hogy Isten győzelmének napja ez, amikor legyőzte a keresztfán Jézusban hozott áldozatával két legnagyobb ellenségünket: a bűnt és a halált. Helyettünk hozta ezt a nagy győzelmet és ennek a jegyében telhet el a mi életünk

Ezért ell figyelni, ezért kell az Ő szavát meghallgatni ,befogadni szomjasan.

De mi a lényege ennek a befogadásnak? Az, hogy bizalommal vagyunk Istenhez. Az ó-szövetségi Igékben is ott van, hogy milyen bizalommal voltak Isten iránt. Az imént énekelt ötödik zsoltárban is ott van, hogy "bizonnyal hiszem". De nemcsak e ma énekelt zsoltárban, hanem sok másikban is, amit a hittanórákon tanultunk és tanultak Izráel népe körében is, ahol az édesapa és édesanya is tanította gyermekeiknek a zsoltárok nagy részét. Tudták elmondani, tudták énekelni. Ez a bizalomnak, a mindennapi kegyességnek volt a jele, útja. Isten Igéjét az ó-szövetségi hívő a zsoltárok könyve által, Mózes öt könyve által, a történelmi, prófétai, bölcseleti könyvei által az Ó-szövetségnek mind jobban megismerték Isten beszédét, kijelentését.

Mi is ebben a megismerésben kell, hogy járjunk, tudnunk kell és a bizalmunknak egyik legfontosabb része az, hogy tudjuk, az egész élet az Istené és az Ő teremtett világa az Ő fennhatósága alatt van. Minden piciny atom, amely egy gombostűfej milliomod része, Isten ellenőrzése alatt van. Nem omlik össze a világ, nem semmisül meg a világ, hanem Isten majd újra teremti az Ő ígérete szerint, egy olyan teremtésben, amelyben a régi világ legnagyobb akadálya nem lesz jelen, ott nem lesz sem bűn, sem annak zsoldja: a halál. Éppen ezért z első teremtéstől az új teremtésig nekünk át kell tekintenünk, szabad róla gondolkoznunk, nemcsak a világ dolgairól, hanem Isten dolgairól is. Az Isten által teremtett világra is úgy tekintsünk, hogy az az Ő felügyelete alatt van és éppen ezért, mi mint az ő szolgái és szolgálólányai kell, hogy ezt a világot mi is fenntartsuk. Azt jelenti a természetet védeni, őriznünk kell. A levegő és a víz a legdrágább két dolog, amelyekkel kapcsolatban hatalmas világ konferenciákat tartanak, hogy ne szennyezzék a levegőt, ne szennyezzék a vizet.

Mi hozzánk e veszélyek, Bácsfeketehegyre nem jutottak teljességgel el. De ott van mindennek a következtében sok országban már pl. az elsivatagosodás, amikor fokozatosan kihalnak az erdők, amelyeket pedig a Föld tüdejének nevezhetünk. Mindez nekünk keresztyéneknek is feladatunk, hogy a víz és levegő tisztaságának megőrzéséért mindent megtegyünk tettekkel és imádsággal.

Nagyon fontos a külső környezet mellett, hogy a lelki légkört is tisztán tartsuk. Ezért adta Isten a gyülekezeteket. A legkisebbeket is, hiszen Urunk szavai szerint, ha ketten vagy hárman együtt vagyunk az Ő nevében, Ő jelen van. És ahol Ő jelen van, az a közösség már gyülekezet. Amikor otthon, a családban elmondjátok az étel előtti vagy utáni imádságot, az már egy parány istentisztelet. De Isten a parányt, kicsit is naggyá tudja alakítani. Az egy sóhajnyi őszinte imádság is a lelki légkört tisztítja. Vagy amikor kezünkbe vesszük otthon is a Szentírást és Isten kijelentését hallva a 66 könyv valamelyikéből és szívünk mind jobban vágyik, mind jobban óhajtja, hogy az Úrral legyünk, Ővele járjunk és lakozzunk, szent élettel illatozzunk, ahogy szép énekünkben is énekeljük ezt állandóan.

Mit jelentett az Ó- és új-szövetségbeliek számára Istennek a kijelentése, Istennek a tettei? Mindezt az evangéliumokból láthatjuk, amikor megtapasztalta egy nép: az Izráelbeliek is, a Samáriabeliek is megtapasztalták Isten közelségét. Jézus átment, emlékezzünk, Samárián is, ahol a Jákób kútjánál találkozik a samáriai asszonnyal. Ez a találkozás örökkévaló példa arra, hogy Isten az Úr Jézus Krisztusban mennyire szeret bennünket, mennyire szereti a bűnösöket is, hívogatván a megtérésre. Itt látjuk, hogy Jézusban milyen nagy lehetőséget ad Isten a Hozzá való visszatérésre. Minden embernek ezen a földkerekén megadja az Úr a lehetőséget, hogy Őt kövesse, Vele járjon és lakozzon.

Az evangéliumok után az első generációs igehirdetők: az apostoli szent írók, főképpen Pál apostol, János apostol, Péter apostol le is írják az Úr Jézus szavai, axiómái alapján kibővítik, szinte lefordítják a mindennapi nyelvre Isten Igéjét.

Feltehetjük tehát a kérdést, hogy az ó- és új-szövetségi ember, amikor bizalommal volt Isten iránt, hogy vette, fogta fel és élte meg Isten Igéjét? Hogy fogjuk fel, vesszük mi az egyháztörténelem mostani, legújabb korszakában Isten örökkévaló Szavát?

Most azt mondhatjuk mi, akik itt együtt vagyunk, hogy Isten Igéjére szomjazva jöttünk együvé erre az új év első vasárnapjának istentiszteletére, hogy érezzük máris, hogy az Ige életünket gazdagabbá teszi, megőriz és vígasztal bennünket. Azért is jöttünk együvé, hogy Istennel találkozzunk az Ő Igéje és Szent Lelke által, de azért is, hogy egymással is találkozzunk és egymás hite által épüljünk, reménységünk és szeretetünk gazdagodjon.

Így hát mi is, amikor az Ő szavát halljuk, meg ne keményítsük szívünket. Befogadó készségünk ne zárkózzon el Tőle, amikor elgondolkozunk és szemléljük az életnek itt Bácsfeketehegyen zajló eseményeit, folyamatait. Mindig is tartsuk szem előtt jelenünkben az Úr Jézus által elébünk adott indíttatásokat. Itt van valami nagyon fontos a mai Ige 4 rész 16-ik versében: "Járuljunk bizodalommal a kegyelem királyi székéhez" Itt eszembe jut, hogy voltam néhány palotában, ahol királyok lakta, ugye Budapesten vagy Belgrádban vagy másutt, ahol most trónörökös lakik vagy a köztársasági elnök, ámultam azon a pompán, azokon a drága díszeken, a szertartásszerű protokollon, de elmondhatom, hogy sokkal nagyobb pompa, lelki dísz és kimondhatatlan az a lelki gyönyörűség, amikor, mint most is : oda járulhatunk a "kegyelem királyi székéhez"mert ez mennyei királyi szék, mert ezt a mi számunkra is közel hozza, elérhetővé teszi a jelenlevő Úr Jézus Krisztus, hogy itt, most az istentiszteleten járulhassunk a kegyelem királyi székéhez. Megtörténik az a csoda, ahogy halljuk a Szentírásban leírt szavait, amikor azt mondja: "aki hozzám jön, ki nem vetem azt". Tehát a bizodalmunk nem hiábavaló, Jézus nem utasít el egyikőnket sem, még a kicsinyeket sem. Tehát a bizodalom nem hiábavaló, Urunk örömmel fogad mindannyiunkat, olyan örömmel, mint mikor Hozzá vitték a kisgyermekeket. Senki el nem tilthat senkit Jézustól, mert neki hatalma van mennyen és földön. Semmilyen hittagadó, semmilyen rendszer, semmilyen magas rangú nem tilthatja el azokat, akik Jézushoz akarnak ezután is járulni. Így hát soha meg nem rendülő bizalommal járulunk mi is a kegyelem királyi székéhez. Meghallgatja mindannyiunk számadását, mint amilyet az esztendő utolsó napján is tettünk az istentiszteleten vagy magunkban elcsendesedve. Tegnap pedig, az esztendő első perceiben is megújult bizodalommal tekintettünk Jézusunkra, Megváltónkra. És most is, ezen az első vasárnapon, amely az első pillére annak a bejárható hídnak, amelynek 52 vasárnap pillére, tartó oszlopa van, amelyek a közbeeső útszakaszoknak, a hétköznapoknak erős támaszai. Ezek tartják a munkálkodásunk közbeni kapcsolatunkat Urunkkal.

Ez a bizalom azért nem szégyenül meg, mert irgalmasságot nyertünk már, mert kegyelmet találtunk már a Golgota keresztje lábánál. Ott van odaszögezve a mi adóslevelünk, a mi bűneinknek, gyarlóságainknak cédulája, lajstroma és azt onnan el nem veheti senki, mert ott megbocsájttattak Urunk helyettünk való áldozata által. Kimondta a mi nevünket is Megváltónk, mint ahogy az evangéliumban olvastuk: "megbocsátattak fiam vagy leányom a te vétkeid, menj el és ne vétkezzél többé!"

Még csak éhány szó a befejező kifejezésről, amely magyarul: "alkalmas idő"-nek van fordítva a görög nyelvből. Görögül ezt egyetlen szó, a "kairos" fejezi ki. Van amit a magyarban egy szóval lehet kifejezni, míg pl. az angolban vagy németben több szóval lehet csak körülírni. A kairos, az alkalmas idő itt van, most van, 2011 január másodikán, vasárnap is, a te alkalmas időd és az én alkalmas időm, hogy bizalommal járuljunk minden dolgunkban, a mi családi életünkben, a mi gyülekezeti életünkben, a mi társadalmi életünkben, vagy mint egy országnak állampolgárai vagy most nemsokára, amikor anyaországunknak is polgárai leszünk, mi minden minőségünkben alkalmas időt találunk, hogy kopogtassunk Urunk ajtaján, az Ő fogadószobájában. Minden kis vagy hosszabb imádságodra, vagy akár sóhajtásodra is megnyílik ez az ajtó és meghallgatásra találsz. Ez az alkalmas idő, ez van most is, ebben a pillanatban és a mindenkori jelenben is az Úrhoz bizalommal fordulók számára, számodra és számomra. És ahogy befogadom az ő megnyugtató szavát: Igéje élő és ható lesz szívemben, életemben. Alkalmas időben való segítségül. Ámen

 

Nt. OROSZ ATTILA, bácskai esperes úr prédikációja

Igehirdetés Ágoston Sándor püspök halálának 50. évfordulóján - Bácsfeketehegy 2010. június 20.

Bibliaolvasás: Zsolt 90, 1-17

Alapige: Zsid 13, 7

„Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.“

Kedves Testvéreim!

Rendhagyó, megemlékező istentiszteleti alkalomra gyűltünk össze ma itt a bácsfeketehegyi református templomban. 1960 június 23.-án hunyt el Ágoston Sándor egyházalapító püspökünk, akiről ma emlékezünk meg halálának 50. évfordulóján, Isten igéjének fényében és tükrében. Hálás vagyok Istennek és mindenképpen megtiszteltetés a számomra, hogy ezen a jeles évfordulón én hirdethetem az igét erről a helyről. Hogy miért mondtam el ezt a személyes gondolatot az igehirdetés kezdetén, talán sem a helybeliekenek, sem a szórványgyükezetekből érkezett testvéreknek nem kell külön megmagyaráznom. Közel tíz évvel ezelőtt olyan lehetőségem adódott, hogy közelebbről is megismerhettem és tanulmányozhattam Ágoston püspök úr életútját, szolgálatát és teszem ezt mind a mai napig a rendelkezésemre álló csekély írásos anyag alapján, amikor csak időm megengedi. Készülve a mai istentiszteleti szolgálatra, sokat gondolkoztam azon, hogy vajon melyik ige lenne az, amely alapján ma szólnom kellene, s amelynek üzenete valamiképpen kapcsolódik az évforulóhoz. A több lehetséges igehely közül választásom egyértelműen a most felolvasott igére esett, elsősorban azért, mert ennek az igének egy töredéke áll itt a bácsfeketehegyi templomban Ágoston Sándor emléktábláján. Nem véletlenül áll pontosan ez az igerészlet az emléktáblán, én hiszem azt, hogy pontosan ennek az igének fényében láthatjuk meg mindazt, ami Ágoston Sándor püspök életéből az örökkévaló igének volt a hatása, termése és ajándéka. Általában olyan személyekről szoktunk megemlékezni, akik már nincsennek az élők sorában. Ilyen szempontból valakiről megemlékezni mindig fájdalmas dolog. Alakját, szavait, gondolatait vissza lehet idézni, de mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy mindez már nem valóság, hanem emlék. Emlékezni négis jól esik. Az emlék valamiképpen visszahozza azt, ami elmúlt. Visszaidéz kedves, boldog időket, amelyek beragyogják a sokszor szürke és sivár jelent. Emlékezni azonban nemcsak jól esik, hanem mintegy kötelesség is. Erre a kötelességre figyelmezet a felolvasott ige bennünket: „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.“ Ezért gyűltünk most össze erre az istentiszteletre, hogy Isten igéjének fényében megemlékezzünk Ágoston Sándorról, a Délvidéki Református Keresztyén Egyház alapító és egyben első püspökéről és bácsfeketehegyi lelkipásztorról.

Emlékezzünk meg röviden egy életútról: Ágoston Sándor 1882. május 8.-án született Bácsfeketehegyen. Általános iskolai tanulmányait a helybeli felekezeti általános iskolában végezte. Tíz éves korában a kecskeméti református gimnázium növendéke lett, itt is érettségizett. Ezután Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatója lett. Itt szerzett előbb első, majd később második lelkészképesítő oklevelet. Teológiai éveiről azt írja, hogy ebben az időszakban ott nem teológusokat és lelkipásztorokat képeztek, hanem „hitszónokokat“. A Heidelbergi Kátéval is csak fiatal lelkész korában talákozott először, ekkor kezdett a teológiai tudományokkal is mélyrehatóbban foglalkozni. Első lelkészi szolgálati helye Körögy volt. Itt előbb segédllekész volt, majd megválasztotta a gyülekezet lelkészének. Közben házsasságot kötött Tóth Erzsébettel, Tóth Sándor bácsfeketehegyi lelkipásztor lányával. Ezután egy rövid eszéki kitérő következett a lelkészi szolgálatban, majd ismét kórógyi szolgálat következett. Innen hívta meg szülőfaluja, Bácsfeketehegy - apósa, Tóth Sándor lelkipásztor-esperes halála után - gyülekezeti lelkésznek. Hamarosan alesperesnek, majd 1928-tól főesperesnek is megválasztották. Az új egyházalkotmány meghozatala után, 1933-ban püspökké választották. Ebben a tisztségében többszöri újraválasztás után haláláig megmaradt. Időközben meghalt a felesége, majd később újból házasságot kötött Kelecsényi Máriával.

„Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét...“ mondja tovább alapigénk. Pontosan ezt tette Ágoston Sándor, hirdette az Isten beszédét több, mint ötven éven keresztül. Ezt tette a maga legjobb tudása szerint, hiszen a lelkipásztori szolgálatot választotta élethivatásul. Számomra különösen figyelemre méltó volt életútját tanulmányozva, hogy a kezedetekről nagyon szerényen vall. Nem használ nagyképű kijelentéseket, hamis megtérési és bizonyságtételeket és elhivási történeteket. Azt írja önéletírásában, hogy a teológiával, mint tudománnyal kezdő lelkész korában kezdett mélyrehtóbban foglalkozni, „így lettem olyan amilyen teológus“ mondja ő. Nagy erénye volt Ágoston Sándornak az, amit ma nagyon kevés lekésznél tapasztalhatunk, az alázatosság és a szerénység. Isten beszédét nemcsak szóval lehet hirdetni, hanem tettekkel és életfolytatással is. Ágoston püspök úr mindkét módon hirdette az igét. Lelkipásztori szolgálatának a legtermékenyebb korszaka a feketicsen eltöltött négy évtizedes szolgálati idő volt. Itt alapította meg a Református árvaházat 1923-ban. Ő indította el néhány évvel később a Keresztyén Ifjúsági Egyesületet (KIE) is az egykori Jugoszláviában. Kiépítette egyházunk külföldi kapcsolatait, felvette a kapcsolatot az Egyházak Világtanácsával (EVT), a Bázeli Misszióval. Egyik legmaradandóbb alkotása az 1939-es gyülekezeti Énekeskönyv volt. 1955-ben elindította a mai nyári kazekizációk elődjét. Szívügyének tekintette a lelkészutánpótlás kérdésének megoldását. Szerette volna, ha minél több fiatal választja élethivatásul a lelkipásztori hivatást. Ebből a célból írta meg tulajdonképpen élete végén, 1959 júliusában a közismert önéletírását. Ugyanebben az évben hozta létre a Teológiai Szemináriumot, amely rövid időre ugyan, de a külföldi tanulási lehetőségek híján okatási intézménye lett a leendő délvidéki lelkipásztoroknak.

Nagyon nehéz időszakban végezte Ágoston Sándor a lelkipásztori szolgálatot és az egyházkormányzás szolgálatát. Személyesn nem ismerhettem Ágoston Sándort - egy nap különbséggel pontosan tíz évvel halála után születtem -, de tanulmányozva életútját, szolgálatát, meghallgatva az idősebb nemzedék személyes élményeit, elbeszéléseit, azt a következtetést vontam le, hogy ő a szó bibliai értelmében „elöljárója“ volt a délvidéki reformátusságnak és a feketicsi gyülekezetnek is. Elöljáró volt elsősorban a hitben, a szolgálatban, a példaadásban, az egyházkormányzás szolgálatát pedig a szeretet szigorúságával igyekezett gyakorolni.

Van egy utolsó figyelmeztetése az idézett alapigének: „...és figyelmzevén az ő életök végére kövessétek hitöket.“ Amikor az ember figyelmesen végig olvassa ezt az igét egy pillantra elgondolkozik azon, hogy miért kell az apostolokra, a reformátorokra, hitvalló őseinkre, egyházi vezetőkre úgy figyelni, hogy az ember az életük végét szemléli. Ez nagyon nehéz kérdés, az ember azt gondolná, hogy egy-egy személy esetében csak az fontos, amit életében tett, arról szükséges megemlékezni. Ezt az apostoli intést úgy is fel lehet fogni, ahogy a Heidelbergi Káté mondja: Mit kell tenned ahhoz, hogy ebben a vigasztalásban boldogan élhess és halhass meg? Vagyis Isteni ajándék nemcsak boldogan élni, de boldogan meghalni is. Ez nem mindenkinek adatik meg. A bilbliaolvasás rendjén idézett 90. zsoltár 12. verse ezt mondja: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.“ A zsoltár azt akarja mondani, hogy boldog ember csak az lehet, aki számol a halálával is. Mert a halált valamiképpen fel kell dolgozni, be kell iktatni az életünkbe. Az élet értelmét nem lehet anélkül megtalálni, hogy az ember a halállal ne számolna és anélkül, hogy tisztában ne lenne azzal, mit jelent élete végén a halált elfogadni. Tulajdonképpen a hitünket is minősíti az, hogy a halálról hogyan beszélünk, hogyan vélekedünk. Arra figyelmeztet bennünket az ige, hogy elöljáróink életének végére is odafigyeljünk. A kérdés az, hogy akik ezen a világon Krisztus egyházának tanítói, apostolok, vezetők, papok, püspökök, életük végéig megtartják-e a hitet? Vajon életük végével, halálukkal megdicsőitik-e az Istent? Öregségükben, halálukban olyan életet mutatnak-e elénk, amire azt mondjuk: ez az ember tényleg hívő volt. Az ember öregsége, a halála mutatja ezt igazán. Mert ha életemet átragyogja az Isten ajándéka, akkor öregségemet és halálomat is át fogja ragyogni. Azt gondolom, hogy ma, amikor Ágoston Sándor halálának 50. évfordulóján róla megemlékezünk elmondhatjuk, hogy nem csak életét ragyogta be a az Isten dicsősége, hanem elmúló életét is. Ha figyelmesen elolvassuk önéletírását, akkor ezekre a kérdésekre ott választ és helyes rálátást kapunk.

„...kövessétek hitöket.“ Olvassuk a legutolsó figyelmeztetés befejező részét. Talán ez a legfontosabb figyelmezetés az apostoli figyelmeztetések sorában. Valahol mindannyian érezzük, hogy nagyon nagy ajándék volt Istenkezében Ágoston Sándor élete és szolgálata. Nem keveset hagyott az Orstágos Egyházra és ezen belül, ránk feketicsiekre is „reformátori örökségül“. Önvizsgálati kérdés lehet mindannyiunk számára, hogy vajon tudott-e a múltban és tud-e ma a feketicsi református eklézsia elöljárósága és a gyülekezet minden tagja hűségesen sáfárkodni, azzal az ajándékkal, amivel Isten mindannyiunkat megajándékozott Ágoston Sándor töretlen hite, példaértékű keresztyén élete és hűséges szolgálata által?

Végül egy nagyon jellemző mondásával zárom igehirdetésemet, ez egyben akár Ágoston püspök úr „mai“ üzenete is lehetne hozzánk: „Mindig legyenek terveid. Legyen száz terved, és ha ebből megvalósíthatsz hármat, már elértél valamit.“

Áldott legyen Ágoston Sándor püspök-lelkipásztor emlékezete közöttünk. Ámen.

 

Nt. MARTON KÁROLY, bánáti esperes úr prédikációja

„Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani a ti lelketeket.” Jakab levele 1, 21. vers.

A református istentisztelet központjában az igehirdetés áll. Más egyházaknál az éneklés, ami modern zenével párosul és valóban hat az emberekre, de csak az érzelmekre. Igy sokszor öngyilkosságot követnek el fiatalok. Hat a szexualitásra, és sok más szélsőséges dologra. Nálunk az éneklés az Istennel való kapcsolatunkban segit, szinte ha szivből énekelünk egyé tudunk válni a mennyei angyali karral, tehát Istent dicsőitsük.

Isten igéje a mi belső emberünket formálja át. Ebből az átalakulásból születik az egyház, most és régen is ebből született. Az éneklés és imádság mindig válasz kell legyen az Igére. Az Igében Isten szól hozzánk, mi imádságban válaszolunk vissza. Minden emberben a lélek vágyódik Isten után, énekeljük is a 42. zsoltárban: Mint a szép híves( hűvös) patakra a szarvas kivánkozik, úgy óhajt a mi lelkünk tehozzád. Mi az Ige? Tükör!

Az Igében meglátjuk belső énünket, lényünket. Bennünk tehát két ember lakik, egyik Isten szerinti, a másik a gonosz, Sátán szerinti. Ha meglátjuk, hogy mit tesz a sötét énünk, megiszonyodunk tőle és az Isten szerinti lényünkhöz, emberünkhöz fordulunk. Az Ige ennek szól, ennek a tápláléka, ez az emberünk örökli a mennyet. A másik, a sötét lényünk, nem megy a mennybe, itt szép lassan meg kell öldököni, hogy csak az Isten szerinti ember éljen. Ezért kell sok Igét olvasni, hallgatni. Nap mint nap táplálnunk kell ezt az Isten szerinti embert, mert ha nem tápláljuk, elgyengül, és a sötét lényünk, emberünk legyőzi és mi is haragosak, békétlenek leszünk.

Egy dán filozófus azt mondta, az Ige olyan mint egy szerelmes levél Istentől. Ő nagyon szeret bennünket. „ Én féltőn szerető Isten vagyok.” Látjuk féltékeny, ha mi a világot szeretjük, Isten féltékeny lesz ránk. Vagy ha valami, valaki mást jobban szeretünk Nála, akkor is féltékeny lesz.

Mi teszünk ha ilyen szerelmes levelet kapunk a férjtől, vagy feleségtől? Sokszor átolvassuk. Ha huszadszor is olvassuk, akkor lesz benne egy kis újdonság.

Ilyen a Biblia is. Minéll többször olvassuk, annál inkább újabb és újabb dolgokra jövünk rá, vagy ha hallgatjuk az Igét. A Bibliából Isten szól a belső, szent emberünkhöz, nem a sötét emberünkhöz. A sötét emberünk elutasítja az Igét. Az csak káromkodást, hazugságot, kétes dolgokat fogad el. A szent, Isten szerinti ember pedig nem fogadja el pont ezeket. Tehát ellentétben állnak egymással. Egy valaki azt mondta, vagy a fekete vagy a fehér kutyát eteted! Ha a fehéret, akkor az erősödik meg, tehát az Isten szerinti belső emberünk, ha a fekete kutyát eteted, akkor a gonosz ember növekszik, erősödik bennünk. Az Ige bevilágit a szivünk, a belső életünk rejtekeibe is. Isten célja az, hogy semmi sötéség ne maradjon bennünk, semmi ne húzzon vissza bennünket ide erre a földre. Hanem ha eljön az idő, csak a tiszta szent ember érkezzen haza a mennybe.

Vajon engedjük- e hogy az Ige tegyen rendet bennünk? Ha valami sötétet meglátunk magunkban, azt valljuk meg Jézus Krisztus nevében Istennek. Ez a tisztogatás egy életen át tart. Ezért vannak 3-4 hónaponkét úrvacsora osztások, hogy ott kérjük azt, hogy amit eddig megláttunk és beismertünk imádságban, azt valóban Jézus vére fedje be. Ekkor semmisülnek meg a bűneink. Újból és újból vétünk, azt ismerjük el Isten előtt a magányos csendességünkben, a saját szavainkkal való imádságban, hogy Atyám vétettem, ebben…és ebben…….. és bocsáss meg a Fiad áldázatáért, aki én érettem halt meg a kereszten, ő fizette ki bűneim adósságát. Jézus Krisztus nevéért érdeméért hallgass meg. Nem lehet a bűneinket ledolgozni. Pl. Tizenkétszer elmegyek templomba és le van dolgozva, nincs semmi se ledolgozva, csak Jézus Krisztus tudta ledolgozni és Ő már megtette ezt 2OOO évvel ezelőtt ott a Golgotán.

Ima: Mennyei Atyám! Megértettem, hogy rajtam van a nagy felelősség, melyik énemnek, lényemnek engedelmeskedjem. Szivből szeretnék a Te igédnek engedelmeskedni és a te szerinted való lényemet szeretném táplálni, és erősíteni. Neked akarok a szent, belső emberemmel szolgálni amikor csak tudok, vagy van időm. Segits még jobban megerősödnöm Krisztus Jézusban, az Ő nevéért kérlek hallgass meg. Ámen.