„MÉLTÓN ÁPOLNI AZ ÖRÖKSÉGET”

Béres Károly református lelkészre emlékeztek Maradékon

Megbecsült, szeretett lelkészükre, Béres Károlyra emlékeztek halálának 4. évfordulóján pénteken a református gyülekezetben Maradékon. Berta Zoltán a presbiterek, a maradéki reformátusok, a magyarok, valamint az együtt érző, más vallású helybeliek nevében méltatta Béres lelkész másfél évtizedes alázatos, önfeláldozó szolgálatát a szerémségi végeken.

– A legnehezebb, léleknyomorító, szorongásainktól terhes időkben, 1993-ban kezdte meg szolgálatát gyülekezetünkben a leégett parókiánkon, a felújításra váró templomunkban – emlékezett vissza Berta presbiter. – Az üszkös romok eltakarításában, az írott emlékeink megmentésével kezdődött minden. Béres lelkész bölcs meglátásai és ökumenikus tevékenysége meghatározóan befolyásolta az egyházak közötti együttműködést falunkban, községünkben.

A református egyházunkon belüli tevékenységével hozzájárult a testvér-gyülekezeti kapcsolataink fejlesztéséhez. Már az első években megérezhettük ennek az eredményét. A bácsfeketehegyi gyülekezetnek, a Feketics Művelődési Egyesületnek és elnökének, Pál Károlynak sokat köszönhetünk. Szakmai segítségük jóvoltából már 1997-ben ott lehettünk a Durindón. Jórészt Béres lelkész jóvoltából zárkózhattunk fel újra mi, maradéki magyarok a vajdasági tömbmagyarsághoz. Csak köszönni tudjuk neki, hogy lángra lobbantotta, és tudatosította az anyanyelvünk ápolásának fontosságát. Ennek köszönhetően sokan újrakezdték tanulni anyanyelvünket. A parókiánk felépítése után anyanyelvápoló táborokat szervezett gyülekezetünk tagjaival, a helybeliekkel közreműködve. A felújított templomunk és az új parókiánk udvarában az ő szorgalmazásával épült fel a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület új épülete is. Rajtunk múlik, hogy a ránk hagyott örökséget hogyan éltetjük tovább. Az, hogy mennyire érzi a gyülekezetünk hiányát, és mennyire szeretné, ha méltó lelkésze lenne ismét, az abból is látszik, hogy önerőből tartjuk rendbe a parókiánkat. Az alázatos, szeretetteljes lelkészi szolgálat megbecsülését, gyülekezetünk törekvéseit jelzi az, ahogyan viszonyulunk Béres Károly emlékéhez. Üzenet is ez egyben a vajdasági reformátusokhoz, a lelkészekhez. Azt kívánjuk, hogy minden gyülekezetben olyan lelkészek szolgáljanak, akiket úgy megbecsülnek, mint mi Béres lelkész tevékenységét.

A megemlékezést követően Berta Zoltán megkoszorúzta a parókia falán 2009-ben leleplezett emléktáblát. Béres Fényszárosi Irénke, a lelkész özvegye, a falu szülötte megköszönte a gyülekezetnek, hogy minden évben a hit, remény és szeretet jegyében emlékeznek meg lelkészükről.

Stanyó Tóth Gizella

forrás: Magyar Szó

 

 

EMLÉKISTENTISZTELET

DR. HODOSY IMRE PÜSPÖKRE EMLÉKEZVE

Ünnepi Istentiszteleten emlékezett 2011. szeptember 4-én a bácsfeketegyi gyülekezet a tizenöt éve elhunyt Dr. Hodosy Imre püspök úrra. Az ünnepségen jelen voltak a néhai püspök leánya a családjával valamint a szépszámú kunhegyesi gyülekezet tagjai, akiket Nt. Nagy Kálmán lelkipásztor - egyházkerületi jegyző vezetett.

Az igét Nt. Nagy Kálmán lelkipásztor úr hírdette. Alapul János evangéliuma 17. részének a 20-26 terjedő és Dániel próféta könyve 12. részének 3. igeszakasza szolgált.

Prédikációjában kiemelte, hogy az első igeszakasz valójában Jézus főpapi, az ő Atyjához való imádsága halála előtt. Jézus látja, hogy amint közeleg elfogatásának, meghurcoltatásának az ideje a tanítványok hite is fogy, egyre bizonytalanokká kezdenek válni, látja az ő belső gyötrelmeiket, hogy nem értik mi is történek körülöttük, nem tudják miként cselekedjenek. Jézus tudja, hogy szólni kell hozzájuk s most imádságában azt teszi - de nem csak ő érettök könyörgök, hanem azokért is a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok azok is én velem legyenek. Kihangsúlyozta, hogy Jézus ritkán haszálta az -akarom- szót, de itt ezt tette, nyomatékossági szándékkal. Imádságában nem csak a tanítvényokért, azért a tizenegyért könyörög hanem az egész emberiségért, érted is, értem is. Szólt az ősökért is akik 1785-ben jöttek erre vidékre, magukkal hozva Kunhegyesről a lelkipásztorukat, a hitüket, annak megtartó erejét. - És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem, hogy az a szeretet legyen ő bennök, a melylyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek. Mit is kért Jézus valójában? Azt, hogy az Atya tartsa meg az emberiséget az életre, hogy a népeknek, nemzeteknek legyen jövendője, békéje, egy szebb holnapja, hogy feltudják ismerni az igaz tanítást, benne az Igazságos Atyát, mert ellenkező esetben a nemzetnek nincs tartása, nincs önbecsülése, és az a nép amelyiknek nincs Istene, nincs hazája, nincs reménye, valójában nincs semmije. Ezért mondja - Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek;hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.

A második igeszakasszal Dr. Hodosy Imre püspök úrra emlékezett, kiemelve annak emberi és szakmai képességeit. Felelevenítette a Püspök úr 1995. október 8-i szolgálatát a kunhegyesi gyülekezetben. Szólt elhívatottságáról, kötődésről a gyülekezetéhez, az egyházához, ragaszkodását a családjához, az emberről aki egész életében összekulcsolt kezekkel imátkozott az egész emberiségért, népünkért. - Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek a fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké. Ez a fényesség amely életében is körülvette már a Püspök urat, töretlenül ragyog tovább, például szogálva az utókornak.

Az Istentisztelet keretében került sor Csordás László és Bordás Katalin gyermekének Dórkának a megkeresztelésre Nt. Harangozó László lelkipásztor úr közreműködésével.

Az Istentisztelet után a nagytemetőben a néhai Püspök úr sírjánál alkalmi beszédében emlékezett és rótta le kegyeletét Ft. Dr. Csete Szemesi István püspök úr majd a család és az Egyház képviselőinek koszorúzásával zárult az ünnepi rész.

Az ezt követő vasárnapi ebéden Nt. Nagy Kálmán lelkipásztor úr a kunhegyesiek szíves meghívását tolmácsolta a bácsfeketehegyi gyülekezetnek,ami örömmel el is lett fogadva.

 

IN MEMORIAM DR HODOSY IMRE
(1919-1996)

"Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll." Jób 19, 25

1996 július 2-án adta vissza lelkét Teremtő Urának, Hodosy Imre feketicsi református lelkipásztor, a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház püspöke. Mint egykori tanítványa, halálának 15 évfordulóján, úgy gondolom az iránta érzett tiszteletből, illik róla röviden megemlékeznem.

Hodosy Imre 1919 február 27-én született a bánáti Magyarittabén. Itt végzte elemi iskolai tanulmányait, középiskolai tanulmányait pedig a nagybecskereki gimnáziumban. Édesapja, Hodosy Orbán szülőfaluja lelkipásztora volt. Az ő nyomdokaiba lépett, amikor a lelkészi pályát választotta élethivatásul. Teológiai tanulmányait Kolozsváron végezte. Befejezve ottani tanulmányait, hazajött és jelentkezett segédlelkészi szolgálatra. Első szolgálati helye Várdaróc (Baranya), ahol egy idős lelkész mellett volt segédlelkész. Itt érte a háború és az ezzel járó nehéz körülmények. Innen egy még nehezebb szolgálati helyre, a daruvári misszióba került. Ez egy nagyon nehéz szolgálati terület volt, ahol ő bizonyított. Innen hívta meg 1949-ben az újvidéki gyülekezet másod lelkipásztorának. Édesapja halála után 1958-ban, szülőfaluja Magyarittabé lelkésze lett. Néhány év múlva, 1960 június 23-án, Ágoston Sándor püspök-lelkipásztor halálával megüresedett a feketicsi lelkészi állás, és a gyülekezet meghívta lelkipásztorának. Ő ebben az Úr akaratát érezte, neki engedelmeskedve elfogadta a feketicsi lelkészi állást. 1961 augusztusában kezdte el Feketicsen a szolgálatot, mint a gyülekezet megválasztott lelkipásztora. Nem volt neki könnyű olyan lelkész után szolgálni, mint amilyen Ágoston Sándor volt. Méltó utóda lett.

Fotó: "Dr. Hodosy Imre püspök, Antall József miniszterelnök és Msgr.
Dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök társaságában

Hodosy püspök úr őszinte, igaz és nagyon egyszerű ember volt. Mindig hálás szívvel gondolok vissza gyermekkoromra, az általa tartott vasárnapi iskolára és hittanórákra. Le tudott ereszkedni a gyermekek szintjére és emberközelbe tudta hozni Isten igéjének időszerű üzenetét felnőttek és gyermekek számára egyaránt. Kiváló és elismert igehirdető volt. Igehirdetéseit mindig mindeki megértette, nem használt nagy szavakat, magasröptű teológiai gondolatokat, igehirdetései többnyire megszólító és tanítójellegű prédikációk voltak. Több egyházi tisztséget is betöltött, 1972-től zsinati főjegyző, 1982 és 1996 között pedig a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház püspöke volt. Az egyházkormányzás felelősségteljes feladatát sem méltóságnak, hanem szolgálatnak tekintette. A református és magyar identitás megtartásáért folytatott harcának elismeréseként a Debreceni Református Teológiai Akadémia 1991-ben díszdoktorává avatta. Mint püspök is hűséggel szolgált a a feketicsi gyülekezetben, a gyermekek és az idősek között, sírnál és bölcsőnél egyaránt. A legnagyobb kérdés számára mindig az volt, hogy milyen módon töltheti be küldetését Isten dicsőségére és anyaszentegyházunk javára. Jelszava volt a nagy reformátorunknak, Kálvin Jánosnak a jelmondata: Soli Deo Gloria, azaz Egyedül Istené a dicsőség.

Áldott legyen emlékezete közöttünk.

Orosz Attila
esperes

 

Dr. BÉKÁSSY N ALBERT IGEHIRDETÉSE BÉKÁSSY ANDOR HALÁLA ALKALMÁBÓL

ZOMBOR, 2009 AUGUSZTUS 16.

Áldás forrás a siralom völgyében vagy
Isten gyermekeinek rettenthetetlensége

Ravasz László Kálvin strassbourgi liturgiája nyomán

A Délvidéki református énekeskönyv használatával

Bibliaolvasás: Zsolt 74:1-9

"Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen? Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol! Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké. Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira. Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették. Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban. Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?"

Imádkozzunk!

Uram, megköszönöm, hogy nyomorúságunkban megállhatunk Előtted. Áldalak Uram, hogy látod a szívem állapotát., köszönöm hogy megkeresel. Könyörgünk most sujtoló kezed által meglátogatott családért és e gyülekezetért. Roskadozva hordozzuk a gyász nehéz igáját, úgy állva eléd, mint hajótöröttek a magános szigeten. De érezzük mekkora áldás, hogy közel lehetünk egymáshoz és Hozzád Uram, akinél a segitség és a vigasztalás könyörülete, aki a kereszthordozást kegyelemmé teszed. Szent Fiad által tanits Atyám annak a csendes üzentnek meghallására, hogy hitünk szemével egy másik világ és egy másik élet távlatait sejthessük meg. Közeledj hozzánk Úristen és kérünk, hallgathassunk szavadra. Add Szentlelked segitségét az igehirdetőnek, hogy meggyőzen hirdesse hatalmas dolgaidat. Kérünk, hogy a kereső szereteted találjon meg mindannyiónkat, hogy Nálad vigasztalást talájunk. Ajándékozz meg azzal a végtelen gyermeki bizalommal, hogy dicsérjük és magasztaljuk nevedet, lehessünk ezen a földön dicsőséged és kegyelmed hirdetői.

Ámen.

Alapige, igehirdetés

Lukács 12, 32

"Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az
országot."

Kedves Testvéreim, Keresztyén Gyülekezet!

Akinek nagy a befolyása, erős a hatalma és nagy számban állnak mögötte emberek, annak semmitől sem kell félnie. Az Úr Jézus nyája azonban befolyásban, hatalomban és számban kicsiny. Leginkább csak a "kisemberek" tartoznak hozzá. És ezt a kicsiny nyájat is annyi farkas veszi körül. Nincs hiány ellenséges támadásokban és ellenállásban. Már Isten ószövetségi népe is felismerte: "Sokan szorongattak engem ifjúságomtól fogva." Ézsaiás pedig ezt mondja Isten népéről: "Ó, te szegény, szélvésztől hányt!" (54, 11). Éppen az ellenségeskedés, gúny és megvetés a fő oka, hogy ez a nyáj olyan kicsiny. A megaláztatásnak az útját nem sokan vállalják. - És mégis ennek a kicsiny nyájnak nagy és jó Pásztora van. Egyedül ő a jó Pásztor. Úgy szereti nyáját, mint önmagát; élete árán szerezte meg azt. Ismeri, gondozza és vezeti őket, bármennyi nehézség és veszély támad. Nem béres ő, aki elhagyja juhait, amikor a farkas jön, hiszen a juhok az ő tulajdonát képezik. Élete odaadása árán szállt értük síkra, értük él és senki őket a kezéből ki nem ragadhatja. Az Úr Jézus mindenre felkészült. Bármilyen nagy az emberi ellenszegülés és tombolás ellene, ő arra is fel van fegyverkezve. Tehát vessünk el minden félelmet, mert többé nincs erre ok. A juhoknak csak egy dologtól kell félniök: hogy el ne kódorogjanak a pásztortól. Minden másról ő gondoskodik.

Ennek előfeltétel a hit. Hitünk csak a Jézus Krisztus által szerzett megváltásra támaszkodhat A Megváltó iránti hálás szeretet pedig nem hallgathat. Isten azt akarja, hogy Jézus nevérõlszabadon és örömmel tegyünk bizonyságot! A kommunista rendszer szerette volna a Jézusról való beszédet a templomok falai közé zárni, hogy azon kívül háborítatlanul dobzódhasson életük. De mégis akad egy-egy lélek, akit a bizonyságtétel Jézushoz vezetett. Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem semmi más... nem szakíthat el minket az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van (Róma 8, 38-39). Isten nem azért szeret, mert mi szeretetre méltók vagyunk. Ő Jézus Krisztusban fordul felénk. Ő az a szeretett Fiú, akin osztatlanul és maradéktalanul megnyugszik Isten jótetszése. Ő a tökéletes, engedelmes és igaz, s ha mi hitben ráhagyatkozunk erre a bűnbocsánatban, melyet a kereszten hozott áldozat eszközölt ki és ez tartja meg e kicsiny jótetszéssel nyugodhat meg rajtunk is. Isten szeretete birtokába vesz minket, részünk lesz a Megváltóra, akkor Isten tekintete nyájat. Ezt a szeretetet soha többé el nem ragadhatja tőlünk senki, a halál éppoly kevéssé, mint az élet. Bizonyosan tudjuk, hogy Isten mindaddig nem vonja meg tőlünk szeretetét, amíg minden egyes bukás után bűnbánattal visszatérünk hozzá, megragadva ismét a kegyelmet. Az a tudat, hogy Isten szeret, kimondhatatlanul gazdaggá tesz és nagy erőt ad. Most különösen nehéz a helyzete e kicsiny és gyenge nyájnak, de ismét mondom: mégis erős, mert erős Pásztora van. Kicsiny és mégis nagy, mert a juhok nagy Pásztora vett Benneteket gondjaiba. És egyszer elnyeri a királyságot is, mert az Atyának úgy tetszett, hogy éppen ennek a kicsiny nyájnak adja át egykor az uralmat. Amikor ismét megjelenik a Megváltó, vele együtt uralkodnak megváltottai a halál felett. Ez az Isten akarata s amit ő akar, annak úgy kell történnie. A kicsiny nyáj ellen minden oldalról vihar tornyosul és szorongattatás. Úgy tűnik, hogy az majd végez is a nyájjal. De Istennek az az akarata, hogy megmaradjon és megkapja az országot. Valóban mindennel felér, hogy e kicsiny nyájhoz tartozzunk és vele együtt végig kitartsunk a nagy nyomorúságok súlya alatt. Imádkozzunk naponta, hogy ezzel a bizonyossággal segítséghez és győzelemhez jussunk, mert Isten szeret, az ő gyermeke és Jézus tulajdona vagyok akiről soha el nem felejtkezik! Ámen

Ima

Uram Istenem, amikor megköszönöm hogy Szentlelkeddel ez órában is szólottál Hozzánk, megalázva vallom meg aggódásomat, kicsinyhitüségemet és gyarlóságomat. Megengedted, hogy Lelked világosságával és Szent Fiad értünk bemutatott föpapi áldozatával a megváltást érettem is véghezvitted. Növeld bennem a hálát, hogy soha Tőled el ne szakadjak sőt vezess magadhoz aki kiválasztottál és aki a hitet elkezdetted. Rendelj nékünk emberi és lelki segitséget egyházad fiakat. Add, hogy bizonyságtevő erövel hirdethessük az Úr hatalmas dolgait. Járhassunk már épitésére, mert tudjuk, ha mi nem szólunk, a kövekböl is tamaszthatsz e földi lét útvesztöiben úgy, mint akinek bizonyos megérkezése lesz egykor Hozzád, akik tudjuk, hogy a végső és legnagyobb áldás mégis az, hogy így jutunk erőről-erőre míg megjelenünk Isten előtt a Sionon! Könyörgünk közel és távollevő szeretteinkért, útonlevőkért, árvákért, betegekért, örömben és gyászban levőkért, de hitünk minden cselédjéért: vezéreld őket főképp Magadhoz. Anyaszentegyházunk gondját is elődbe visszük: add Úristen a reménység lelkét ez emberileg megárvult gyülekezetednek és tartsd med a gyászolókat vigasztaló szeretetedben. Rendelj szolgálattevőt e megárvúlt gyülekezetedbe, hogy szent nevedre dicsőség szálljon megváltónkért a Jézus Krisztusért, aki igy tanitott imádkozni…

Mi Atyánk…

Nt.DOBOS BENCE tassi lelkipásztor hálaadó megemlékezése Narancsik Pál halálának 20. évfordulóján

2010. szeptember 5-én a kopácsi temetoben

Ének: 90. zsoltár 1 és 9.verse

Textus: Filippi 2,1-11

Szeretett Testvéreim, kedves Családtagjaim, kedves Kopácsiak!

Hálaadó emlékezéssel állunk itt e sír felett, melyben hárman nyugszanak: Narancsik Zoltánné sz. Sebestyén Ilona, Narancsik Pál és felesége, Bognár Rózsa. Közülük Narancsik Pál ma húsz esztendeje hunyt el: 1990. szeptember 5-én. A kopácsi református egyházközség lelkipásztora, a család számára: Apuka, Papali, Pali nagypapa.

Narancsik Pál 1906. október 14-én született Harasztiban Narancsik Zoltán és Sebestyén Ilona gyermekeként. Anyai nagyapja, Sebestyén Pál Kórógyon, édesapja Harasztiban volt református lelkész. Négyen voltek testvérek, akik megérték a felnőttkort. Bátyja, Zoltán bellyei lelkész lett, nővére, Ilonka 45 évesen elhunyt, húga, Ida Krleža József felesége lett. A Mezőtúri Református Kollégiumban érettségizett, majd a Budapesti Református Theológiai Akadémián szerzett lelkészi oklevelet 1929-ben. Lelkészi pályáját Kopácson kezdte, és itt is fejezte be hatvan év folyamatos szolgálat után. Ezalatt hosszú ideig ellátta a Baranya-Szlavóniai egyházmegye esperesi teendőit is, és gondozta a murántúli szórványt, negyedévente meglátogatva őket, fia segítségével.

1930. október 14-én házasságot kötött Bognár Rózsával, Bognár Sándor ceglédi kántortanító és Fehér Rózsa leányával. Házasságukat Isten három gyermekkel, Mártával, Ágnessel és Pállal áldotta meg. Gyermekei 11 unokával ajándékozták meg. Első dédunokája születését várta, mikor meghalt, de felesége még megérhette ezt az örömteli eseményt. Azóta a dédunokák már 28-an vannak.

Halála 20-dik évfordulóján, amikor rá és rájuk gondolunk, csak együtt tudjuk felidézni Narancsik Pál és hitvese, Bognár Rózsa alakját! Hatvan év a kopácsi templom szószékén és hatvan év a kopácsi templom karzatán, az orgona mellett. Hű hitvese mindenben társa és szolgatársa volt: kántor, hittanoktató, zenetanár, népművelő, sőt ápolónővér is volt, ha kellett. Ő pedig ilyen háttérrel bátran végezhette lelkipásztori, esperesi és szórványgondozói szolgálatát.

Amikor egy lelkipásztorról megemlékezünk, az a jó, ha az ő személyén és életén Krisztus ragyog fel számunkra! Ezért illik ma ide e temetői emlék-alkalomra a Filippibelieknek írt levél Krisztus-himnusza. Mindaz, ugyanis, ami a bevezető öt versben van, fontos üzenet ma számunkra! Ha most itt lehetne köztünk Narancsik Pál, Pali bácsi, Tiszteletes úr, hitelesen tudna beszélni arról, amit az apostol a Filippibelieknek írt. Narancsik Pál élete példa arra, hogy hogyan élhet valaki békességben, szeretetben, egyetértésben a házasságában, a családjában, a gyülekezetében, az egyházában és a falujában.

Az első 5 versben 5 tulajdonságról, jellemvonásról olvasunk, ami ezt gátolja, lehetetlenné teszi, és ötről, ami elősegíti: az önzés, hiúság, dicsőségvágy, gőg, és haszonlesés ellene van, a vigasztalás, az intés, a közösséggyakorlás, az irgalom és a közös akarat pedig elősegítik.

Az önzés az, ami minden emberi kapcsolatot tönkretesz. Ha a magam boldogsága, jóléte, kényelme az első, vagy egyetlen, ami számít, akkor a másik mellettem boldogtalan lesz. Jézus Krisztusban nem volt semmi önzés. Saját küldetésének célját így fogalmazza meg a Máté 20, 28-ban: "az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."

A krisztusi ember nem lehet hiú sem, mert hiú az, akinek nincs helyes önismerete és ezért túlérzékeny, sértődékeny és haragtartó. A keresztyén ember helyes önismeretre jutott, mert Isten tart eléje tükröt az ő igéjében, és nem sértődik meg ha jogosan bírálják, hanem bűnbánattal elismeri, ha hibázott. Az igaztalan vádaskodást pedig el tudja hárítani magától, mint Krisztus megváltott gyermeke. Az ilyen ember nem vágyik dicsőségre sem, mert elég neki az, hogy Isten királyi gyermekévé fogadta és az ő dicsőségében részesedik mint Krisztus örököstársa.

A gőg is távol áll a hívő embertől, mert nem tartja magát különbnek a másiknál, hanem ahogy az apostol mondja: "alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál." A gőgös ember szüntelen versenyben kell, hogy éljen, állandóan bizonyítva, hogy ő a különb. Aki Isten szerint él, tudja, hogy nem kell versenyeznie, mert más-más terület adatott mindannyiunknak, ahol helyt kell állnunk. Fekete Gyula mondta egyszer: "Ha már az emancipációt is ennyire félremagyarázzátok, akkor tessék, négy és fél hónapig hordd ki a babát te, négy és fél hónapig meg a párod. - No, de ez lehetetlen, mert az az egyiknek a funkciója, az ő kiváltsága és az ő terhe. Ugyanakkor a másiknak is megvannak a feladatai és terhei, és ha mindketten örömmel hordják a terheiket egymást segítve, akkor áldás van rajta. Értelmetlen a versengés, de a vérünkben van, hogy én különb vagyok, és ezt újra és újra be is kell bizonyítani és a másiknak az orra alá dörgölni. Ettől óv minket Isten ebben az igében. És végül azt írja az apostol: nem lesz boldogság ott, ahol ki-ki a maga hasznát keresi, és eszébe sem jut, mire lenne szüksége a másiknak. Egy közösségben ez is értelmetlen erőlködés, hogy a magam hasznát keressem, mert "egy vállalattá", "egy céggé" váltunk. Csak közös haszon, csak közös érdek van!

Mindezekkel szemben lássuk azt az 5 tulajdonságot, ami erősíti a krisztusi közösséget, és amelyeket Narancsik Pál életében is megtalálhattunk!

"Ha tehát van vigasztalás Krisztusban..." írja az apostol. A vigasztalás a Szentlélek munkája. Ő a Vigasztaló, a Paraklétosz. Ez a szó azt is jelenti: bátorítani, biztatni valakit. Tartani a lelket benn, ha csüggedezik. Vagy lelket önteni bele, ha elcsüggedt. Ha a "padlón van" ahogy mondani szoktuk, akkor a hóna alá nyúlni és kedvesen felemelni: "állj csak a lábadra, gyere, segítek elindulni." Ehhez tudnunk kell egymásról, beszélgetnünk kell. Emlékszem, hogy amikor már nyugdíjba vonultan éltek és Nagypapa elment a boltba, hazaérve részletesen beszámolt, hogy mi történt: mit vett, mennyiért, kivel találkozott, mit beszélgetett és mi hír a faluban. És mindez érdekelte is Nagymamát, odafigyelve meghallgatta. Így tudták azt is, ha valami fájt a másiknak, vagy bántotta, vagy rosszul esett neki. Mennyit tud számítani egy biztató szó egy gyermeknek, akit ritkán dicsérnek meg! Ne fukarkodjunk hát a bátorítással, biztatással, elismeréssel, vigasztalással!

A második a "szeretetből fakadó figyelmeztetés" röviden: az intés. Fontos, hogy: szeretetből fakadjon, ne pedig kárörömmel, fájdalmat okozva intsem a másikat. Nem ítélkezve, fölényesen, hanem diszkréten, tapintatosan, négyszemközt intve testvéremet, hiszen a javát akarom. Ennek a dolognak persze csak akkor van értelme, ha megvan a párja is a másik oldalon: Tudni kell elfogadni is a "szeretetből fakadó figyelmeztetést". Aki inthető ember, az egyfajta lelki intelligencia, hogy még meg is köszönöm. Lehet, hogy rosszul esett, amikor mondta, de még meg is köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet rá, mert azt akarja, hogy jobb legyek, tisztább, értékesebb. Nagymama sem rejtette el intéseit, szeretetből fakadó figyelmeztetéseit. Nekem is megmondta, hogy milyennek tart, példaképpen állítva valamiben az egyik bátyámat, nevelő célzattal.

A 3-dik az irgalom és könyörület. Jézus tudott igazán irgalmas és könyörületes lenni. Soha nem élt vissza a hatalmával, hogy bárkit is elpusztítson, megijesszen, vagy megalázzon. Amikor isteni hatalma felragyogott, mindig az emberek javára történt, akár a tenger lecsendesítésekor, az 5 ezer ember megvendégelésekor, vagy a halottak feltámasztásakor. Ő sohasem "tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel", mi viszont sokszor gondoljuk úgy, hogy erőnk, hatalmunk a miénk és azt kezdünk vele, amit akarunk. Narancsik Pálék is gyakorolták az irgalmat és könyörületet. Gyakran találkoztam én is szegény emberekkel, akik az udvaron dolgoztak, kukoricát morzsoltak, vagy egyéb napszámos munkát végeztek, hogy kapjanak egy meleg ebédet, amit nem könyöradományként, hanem megkeresett kenyérként fogadhatnak el.

Az apostol beszél a Lélekben való közösségről is. Ez a Szentlélekben való közösség, ami azok között lehetséges, akikben lakozást vett a Szentlélek. Akik befogadták őt, vagyis megtértek. Az újjászületett emberek közössége ez, ahol a Lélek végzi azt a munkáját, amiről a szép dicséret így énekel: "Jövel Szentlélek Úristen, töltsd bé szíveinket épen. Mennyei szent ajándékkal, szívbéli szent buzgósággal. Melynek szentséges ereje, nyelveket egyező hitre, egybegyűjte sok népeket..."

Végül a 2-dik vers beszél az egy akaratról: "ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek." Azért írja ilyen hosszan, négyszeresen ismételve a lényeget, mert ez a legnehezebb! Két erős akaratú fél csak akkor találhat közös nevezőre, ha mindketten alátudják vetni magukat egy harmadik hatalmas akaratnak, akit feltétel nélkül tisztelnek, és bíznak benne. Ha két akaratos ember meghajol az élő Isten előtt, és arra mondanak áment, akkor jönnek a csodák. Akkor történik az, amit Jézus a Máté18,19-ben így mond: "Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön mindenben, amit csak kérnek, az én Atyám megadja nekik."

Legyen most előttünk a fenti öt tulajdonság: a bátorítás, az intés, az irgalom, a közösség és a közös akarat, mint mai hálaadó emlékezésünk üzenete, és mint Narancsik Pál apánk, nagyapánk, dédapánk, lelkipásztorunk lelki hagyatéka, szellemi öröksége! Szolgáljon okulásunkra a Krisztusra mutató szolga életének példája és ez a mai ige, amely segíthet a békesség és szeretet útjának megtalálásában a kopácsi gyülekezet számára.

Ámen

Áldás: "...meghajtom térdemet az Atya előtt, és kérem, adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét." Efézus 3,14-19

Ének: 134. zsoltár 1-3vers