A Szerbiai Református Keresztyén Egyház
BEMUTATJUK
A zombori Református gyülekezetben nyugdíjazása óta Dr. Csete Szemesi István már többször szolgált, sőt az utóbbi időben mind sűrűbben.
Ezt az is magyarázza, hogy Pacsérról jár át Zomborba a szolgálatokra s amint tudjuk a zombori reformátusok mintegy egy harmada Pacsérról telepedett egyszerre ebbe a városba az un. Omcsa Telepre. Így mintegy lelki hídat is építenek Csányi Erzsébet pacséri lelkésznővel a két gyülekezet között, aki eddig is vállalta a szolgálatokat Zomborban.
A nyugalmazott püspöknek azért is értékesek ezek a szolgálatok, mert nagynevű elődje, Békássy Zoltán egykori esperes építette ezt e gyülekezetet -és fia Andor is- évtizedekig, akikkel igazi testvéri közösségben munkálkodtak.
Akármilyen kicsinek is tűnik számszerűleg Zombor: de nagy lelki erők működtek e gyülekezetben eddig is és most is, reménység szerint: ezután is az Úr dicsőségére és felebarátaikért élő, imádkozó, példaadó közössége marad az Úrnak.
AZ ÖRKÉNYI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET LÁTOGATÁSA DÉLVIDÉKEN
Az utóbbi időben szinte általános gyakorlattá vált magyarországi református testvéreink délvidéki látogatása. Ilyenkor Vajdaság nevezetességei mellett itteni református gyülekezeteink egy részét is meglátogatják anyaországi testvéreink. Így került sor az Örkényi Református Missziói Gyülekezet délvidéki látogatására idén augusztus 7-11. között. A gyülekezet 25 fős küldöttsége, Szemők Andrea lelkésznő vezetésével ellátogatott először a magyarországi Vajszlóra és Harkányba, majd onnan Horvátországba, Laskóra, Kórógyra, Kopácsra, Csúzára és Harasztiba. Innen érkeztek hozzánk Vajdaságba. Szálláshelyük Újvidéken volt, innen ellátogattak Maradéka és Belgrádba. Augusztus 11.-én, vasárnap Bácsfeketehegyen vettek részt az istentiszteleten, ahol Nt. Orosz Attila lelkipásztor, bácskai esperes hirdetett igét az I Móz 11, 1-9 versek alapján. Ezt követően Szemők Andrea az örkényi gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a gyülekezetet és beszámolt úticéljukról valamint röviden bemutatta gyülekezetüket. Ezt követően a helybeli gyülekezet tagjai és a presbitérium szerényen vendégül látták a vendégeket, közben pedig kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre került sor. A vendégek ezt követően Pacsérra és Szabadkára is ellátogattak.
HÁZI ISTENTISZTELET EGYHÁZASKÉREN (VERBICÁN)
Nt. Marton Károly lelkipásztor - esperes és felesége Nt. Marton Ilona lelkésznő immár több mint 22 éve gondozzák az egyházaskéri szorványgyülekezetet. Évente háromszor látogatják meg őket. Mivel nincs gyülekezeti terem háziistentisztelet keretében hirdetik az Igét ebben a kedves és hálás északbánáti kis gyülekezetben.
ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS MAGYARITTABÉN
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 164. évfordulójáról emlékeztek meg 2012. március 15.-én Magyarittabén. A megemlékezés ünnepi istentisztelettel kezdődött a református templomban.
A megjelenteket Nt. Marton Károly helybeli lelkipásztor a bánáti egyházmegye esperese köszöntötte. Az igét Nt. Orosz Attila lelkipásztor, a bácskai egyházmegye esperese hirdette a Jn 8, 32-36 versei alapján. Az ünnepi istentiszteleten fellépett még a helybeli gyülekezet énekkara, az ifjúsági kórus, a helybeli versmondók, valamint Kormos Irén bácsfeketehegyi versmondó is. Az istentisztelet után az ünnepség a Kossuth-szobornál folytatódott. Elsőként Hevesi Sándor Magyarittabé polgármester-helyettese köszöntötte az egybegyűlteket. Ezután Varga-Haszonits Zoltán Magyarország Belgrádi Nagykövetségének tanácsosa, Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökének a határon túli magyarokhoz intézett levelét olvasta fel.
Utánna alkalmi szavalatok és a politikai pártok képviselőinek ünnepi beszédei következtek, legvégül a koszorúzásra került sor. Az ünnepséget a szép számú helybeli mellett megtisztelte jelenlétével többek között, Várkonyi Zsolt a Magyar Nemzeti Tanács Közigazgatási Hivatalának elnöke, Kovács Elvira a Szerb Parlament képviselője, Kern Imre a Tartományi Nagyberuházási Alap igazgatóhelyettese, Pál Károly a VMSZ ügyvezető alelnöke, Sepsey Csaba a VMDP alelnöke, Hangya István a VMDK tanácstagja, Dobai János, Torda polgármestere és még sokan mások.
REFORMÁCIÓI ISTENTISZTELET A SZENTTAMÁSI SZÓRVÁNYGYÜLEKEZETBEN
Október utolsó vasárnapján tartottuk a reformációi istentiszteletet a szenttamási szórványgyülekezetben. Az igehirdetés alapigéje az Ézsaiás 9, 2 volt. Az igehirdetés rámutatott arra a tényre, hogy a sötétségben járásnak is megvan a maga előnye. Egykor a középkor sötétségében a mécses fénye mellett maga Luther Márton volt az, aki észrevette az Ige világosságát és olyan lépésre szánta el magát, amelyet előtte nem mert senki megtenni. Ő a maga idejében nagyon sok követőre talált. Mindannyiunk számára fogalmazódik meg a kérdés, hogy vajon nekünk a reformációi örökség jelent-e valamit? Jelent-e nekünk valamit a reformáció ünnepe, az október hónap fénye vagy annak hománya erősebb-e bennünk? Ez a kérdés természetesen nem csak a szórványban, hanem a tömben élő testvéreinkhez is szól.
Tekintettel arra a tényre, hogy a szórványban élő testvéreinkről ritkán hallunk, szükségesnek tartom, hogy röviden bemutassam kicsi, de ugyanakkor nagyon lelkes gyülekezetünket. A szenttamási szórványgyülekezet a szomszédos református helységekből ideköltözött református családokból áll., akik házasságkötés és munkavállalás miatt kerültek Szenttamásra. A gyülekezet 1990-ig a feketicsi gyülekezet szórványa volt. Istentiszteletet évente néhányszor tartottak a szerb ortodox (pravoszláv) egyház épületében. A gyülekezetetet később a verbászi egyházközséghez csatolták. A református hívek száma folyamatosan növekedett Szenttamáson. Előbb házaknál tartották az istentiszteleteteket, majd 1995- től a gyülekezet saját imaházat vásárolhatott külföldi segítséggel. Innentől kezdve havi két alkalommal és sátoros ünnepek első napján tartunk istentiszteletet. Az istentiszteletet átlagosan 15-20 fő látogatja.
Orosz Attila
esperes - beszolgáló lelkipásztor
ISTENTISZTELET BELGRÁDBAN
A belgrádi gyülekezet gondozását Nt. Halász Béla lelkipásztor végzi akinek a szeptember 1-én elhangzott Igehirdetését közöljük. A lelkipásztor Igehirdetésének mondanivalójául Pál apostolnak a Filippibeliekhez irt levél 2 rész 4. versét választotta: " Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is".
Kedves Testvéreim, ünneplő gyülekezet,
Visszagondolva a gyermekkorunkban nekünk is oly sokszor elhangzottakra - találd fel magad, nézd a saját dolgod, törődj magaddal - nekem akaratlanul is, egy önző világ képe jelenik meg előttem. És úgy tűnik, hogy ez az önző világ egyre változik, sajnos rosszabbra, és az idő múlásával egyre öbzőbb mint egyéni, mint gazdasági szemszögből nézve. Nekem is, a családomnak is, nektek is, mindenkinek megvannak a szükségletei. Ezek természetesen lelki és anyagi szükségletek amelyeket különféle módon valósítunk, valósíthatunk meg. Néha egyszerűbben, sokszor pedig csak nagy nehézségek, lemondások árán. A kérdés az, hogy ezek megvalósítását, elérését, megszerzését a mindennapi életben hogyan tudjuk realizálni. Gondolok kizárólagosan arra, hogy önerőnkből, mások segítségével vagy pedig mások mellőzésével, esetleg azok kárára. A mai világ domináns jelmondata, hogy mindent el lehet érni, meglehet szerezni. A gazdasági világban is ez az elv az uralkodó. A nagy vállalatok, a multik elnyelik, kíméletlenül teszik tönkre a kicsiket a haszon, és csakis a haszon miatt, hogy sokan maradnak megélhetés, munka nélkül ez nem érdekli őket. Számukra ez lényegtelen. Még szörnyűbb és fájóbb a helyzet a harmadik világban. A híradók nap mint nap közlik, hozzák azokat a szinte hihetetlen felvételeket a kiéhezett gyermekekről, a felperzselt falvakban lévő nyomorúságos helyzetről, a menekültek áradatáról, olyan érzést ébresztve bennünk, hogy is tudnak, hogy is lehet ilyen körülmények között egyeltalán létezni, megmaradni. Párhuzamot vonva a fejlett világ életkörülményeivel, lehetőségével természetes, hogy a harmadik világból jövő gyermekek, felnőttek nem egyenrangú társai ezeknek, fizikai felkészültség, egészség, oktatás és minden más téren nagyon le vannak maradva tőlük. Egyszóval, a mai versenyszférában vezető pozíciókban képtelenk helyt állni, legtöbbjüket fizikai munkásként alkalmazzák nagyon kevés jövedelem fejében.
Ha most ismét figyelmesen elolvassuk Isten elhangzott igéjét akkor látjuk, hogy az egészen mást mond. A mai világban uralkodó elveknek az ellenkezőjét. Azt, hogy ne csak a saját hasznom nézzem, hanem a másokét is, ne csak nekem legyen jó hanem arra törekedjek, hogy embertársamnak is jó legyen, ne legyek önző és az életteret ne csak maganak akarjam, magamnak sajátítsam ki. Ne, mert az embertársam nekem nem versenytársam, nem is ellenségem, hanem velünk egyenlő, egyenrangú lény. És ezt ne feledjük soha. Ez a közösségi életre is vonatkoztatható, mert mi mint egyének valahová tartozunk a családunkhoz, Egyházukhoz, nemzetünkhöz sőt még úgy is mondhatnám, a világ részei vagyunk. Ezért nem szabad bezárkóznunk és csak személyes érdekeinket szem előtt tartani és az ilyen célok megvalósítására törekedni. Közösségben gondolkodjunk, mert mint már említettem oda tartozunk, annak vagyunk szerves részei. Szívleljük meg Isten igéjét, hiszen az Úr az egész világot szereti engem is, téged is, mindenkit. Egyszülött fia a Jézus nem önmagáért áldozta fel magát hanem értem, érted, mindenkiért. Ő a világ megváltója. Ez legyen a szemünk előtt minden nap, ezt ne feledjük, mert nem önmagunkért élünk, létezünk és cselekszünk, hanem másokért is. Gondolkodjuk el, szükség esetén változtassunk életfelfogásunkon, szokásainkon, minden máson ami nem Istennek tetsző. Íly módon leszünk, lehetünk a hasznára nemcsak legszűkebb közösségünknek, hanem sokkal szélesebb rétegeknek is, példát mutatva a segítség nyújtásból, a felkarolásból, az önzetlenségből, a szerénységből, mert a másik hasznát is elősegítőket többszörösen jutalmazza az Isten.
Ámen
PÜNKÖSDI ISTENTISZTELET ZENTÁN
A zentai református imaházban délután 5 órai kezdettel tartottuk meg a pünkösdi Istentiszteletet. A szép számban megjelent gyülekezeti tagokkal megtelt az imaház. Az igét Nt. Harangozó László lelkipásztor hirdette a tőle megszokott szinvonalon. Az alapigével Az apostolok cselekedeteiről írott könyv 2 részéből a pünkösdi eseményeket mutatta be. Kiemelte, hogy azok az igazságok, amelyeket Péter apostol hirdetett, ma is aktuálisak, mert naponta szükségünk van a megtérésre, az Istennel való szövetség megújítására és a Szentlélekkel való betöltekezésre.
Az ünnepi hangulatot emelte az is, hogy az Úrvacsora mellett kettős keresztelőre is sor került. A keresztség sákramentumában részesültek Tolmácsi Géza és Tolmácsi (szül.Gombos) Éva gyermekei TOLMÁCSI KRISZTINA és TOLMÁCSI OLIVÉR.
A május 8-i Istentisztelet keretében tartották meg Bácsfeketehegyen az Anyáknapi ünnepséget. Az alkalomra külön feldíszidett templomban a vasárnapi iskolások begyakorolt, közvetlen és nagyon kedves fellépéssel, énekszámokkal és szavalatokkal jeleskedtek, ami Halász Renáta és közvetlen segítőtársai önzetlen munkáját dícséri.
MARADÉK HÚSVÉTI ISTENTISZTELET
„És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom hova tették őt.“ Jn 20, 13
A köztudatban a húsvét ünnepe a keresztyénség legnagyobb ünnepe. Üdvtörténeti szempontból azonban mindhárom sátoros ünnepünk egyformán jelentős. Mostani figyelmünk irányuljon elsősorban a húsvéti csodára és annak mai időszerűségére.
Az idézett szentírási vers és annak szövegkörnyezete, Mária Magdalénáról tudósít. Mária Magdaléna kétségbeesett kérdésében, szavaiban, mintha számtalan mai ember húsvéti hangulata nyerne kifejezést a mi életünkben is. Gyermekkorunkban, hittanórás, vasárnapi iskolás korszakunkban még talán mindannyian hittel tudtunk feltekinteni Jézusra. Azután lassan szinte eltűnt az életünkből. Lehet, hogy valamilyen tudományos hatás ért bennünket, amely eltávolított minket Jézustól, vagy rendszerváltozások, társadalmi átalakulások hatására nem volt kívánatos a Jézussal való kapcsolattartás, talán jött egy nem hívő társ az ember életébe, akinek hatására ismét csak eltávolodott Jézustól. Számtalan oka lehet teát annak, hogy a mai emberben is megfogalmazódik a kérdés: „...Mert elvitték az én Uramat, és nem, tudom hova tették őt.“ Mária Magdaléna sír, nagy bánata van. Kesergésének legfőbb oka, hogy nincs többé itt a földön, akinek köszönheti az ő megújult életét, akit nagyon szeretett. Ezt a bánatot, fájdalmat mindenki ismeri, aki egyszer eltemette szeretett családtagját, hozzátartozóját. Nincsen olyan közöttünk, akivel ez ne történt volna meg. Az élet megfordíthatalan sorrendje ez, ahol van születés, ott értelemszerűen van meghalás is. Temetőben, síroknál megállva csak sírni, keseregni tudunk. A sírás emberi érzelmeinket fejezi ki, de ugyanakkor jelenti a mi tehetetlenségünket is. Ezen az ünnepen sokat gondolunk egy-egy sírra és a benne nyugvó halottunkra. Emlékezünk rájuk, siratjuk őket, talán az is eszünkbe jut, hogy a földi élet számunkra is véges. Nem véletlenül tartjuk úgy, hogy nálunk református keresztyéneknél a húsvét, a „halottak napja“. Mária sír, de történik valami, ami megvígasztalja. Jézus Krisztussal találkozik, utána elmegy és hirdeti örömmel, amit látott. A síró és kesergő embereket Isten el akarja vezetni oda, ahová Mária megérkezett. Amikor húsvétkor részt veszünk az ünnepi istentiszteleten, nem sírni megyünk oda, hanem vígasztalást meríteni, erőt nyerni, jeleket kapni arról, hogy győzedelmeskedni lehet a halálon is.
Mária benéz a sírba. Nem Jézus holttestét látja, hanem két angyalt, akik ezt kérdezik tőle miért sírsz? Az angyalok Isten küldöttei, és mindig akkor szólalnak meg, mikor Isten cselekedni készül. A kérdésük felkészít a feltámadott Krisztussal való találkozásra. Ma nem látjuk az angyalokat, amikor kimegyünk a temetőbe és megállunk szeretteink sírjánál. Ma csak emberekkel találkozhatunk ott, egészen ritkán olyanokkal is, akik megkérdezik, hogy te miért sírsz, miért búslakodsz, gyere közzénk a gyülekzetebe, imádkozzunk együtt, hallgassuk az Igét. Egy másik kérdés, hogy hány ilyen emberrel találkozunk ma a temetőket járva? Az ilyen áldott találkozások is egyházunk lelkigondozói munkájának gyümölcsei, amelyek fontos részei a templomon kívüli missziónak. Nekünk lelkipásztoroknak hivatásunk melléje állni a síróknak. Sírjunk a sírókkal, vígasztaljuk őket az Ige szavával. Az angyalok nem tudnak semmit tenni a síró asszonnyal, de amíg szóba állnak vele, csoda történik. Ott áll Jézus, de nem ismeri fel. A feltámadás után emberi testben jelent meg ugyan Jézus, de ez a test már nem olyan, mint a miénk. Nem romlandó, hanem romolhatatlan. Nem halandó, hanem halhatatlan. Nem tudjuk elkébzelni milyen lehet ez. Testünk feltámadásában hiszünk. Az Ő ereje minket is új életre támaszt. Egyáltalán nem csodálkozunk azon, hogy Mária látta és nem ismerte fel az Urat. Csak akkor ébred rá, hogy Jézussal áll szemben, amikor nevén szólítja őt. Megszólít bennünket, Igéjével, emberi szóval. Így történik ez az istentiszteleteinken is, ahol a lelkipásztor emberi szóval hirdeti Isten üzenetét. A megszólításra Mária válaszol. Párbeszéd alakul ki Isten és ember között. Beszélgetni mindenkor lehet Istennel. Ő szól, megszólítt bennünket. Ilyenkor nekünk hallgatnunk kell. Ezt nevezzük imádságnak. Ahol ez megtörténik ott már nem az ember Jézust, hanem Krisztust, az Istent látjuk. A húsvét ünnepe is arról szól, hogy ezen a nagyon szép ünnepen megláthatjuk az Istent, megismerhetjük Őt, megtapasztalhatjuk végtelen kegyelmét és szeretetét. A gyülekezetben az istentiszteleteinken sem ütközünk meg azon, hogy ott csak embereket látunk. Jézus nincsen sehol. Ott van. Ahol ketten, vagy hárman megjelennek az én nevemben, én is ott leszek. Ahol jelen van az Ige, az úrvacsora, a másik ember, ott kezdődik el az igazi gyülekezeti élet. A feltámadás erői ott hatnak. Az egyház örök életre elválasztott közösség. Élő tagjai vagyunk és lehetünk. Ma már nem arról beszélünk, hogy van-e feltámadás vagy nincs. A mai kérdésünk így hangzik: ha elkezdődött bennünk, mondjuk tovább, hirdessük mindenkinek. Szóval, tettel és egész életünkkel. Isten áldja meg mostani húsvéti ünnepszentelésünket. Ámen.
Orosz Attila, lelkipásztor-bácskai esperes
A falu lakossága 1786-ban települt ide Magyarországról, Békésről, Gerle pusztáról és más helyekről. Mocsaras vidék volt ez a hely, nád termesztés, vágás volt a fő jövedelem.
Ittabő…már 1221-ben a történelemben emiltve van, és van neki monostora és prépostsága. A XV. században egy Ittebő nevű család birtoka lett. A török hódoltság alatt a falu kiveszett. Kiss Izsák földesúré lett 1781-ben a terület. Munkásokra volt szüksége és így jöttek Dési András vezetésével a magyarországi Békésről és környékéről a lakosok dolgozni, majd véglegesen le is telepedtek. A település első lelkésze Boros István volt. Kezdetben a paplakban tartották az istentiszteleteket, később nádból készítettek imaházat amit egy vihar összedöntött. Az első templom sárból készült.
Kolera járvány pusztított 1831-ben a vidéken. Kiss Ernő honvédtábornok és aradi vértanú birotka volt a terület az 1848 forradalom és szabadságharc leveréséig, az ő halála után gazdátlan maradt.
A jelenlegi templom 1861 és 1866 között épült úgy, hogy a református családok saját maguk szeretetmunkában verték a vájogot és égették ki a téglát családonként és adományozták azt az egyház temploma számára. Érdekessége, hogy 400.000 téglából épült fel. A templomot hat év alatt Gyorgyevics István építette fel 22.400 forinért.
A templomépitő lelkész Mészáros László, kúrátor Patai Sándor, építési gondnok Simon Imre voltak, a presbiterek pedig Bodnár Mihály, Csülög János, Huszár János, Csüllög József, J.Kiss Sándor. K.Kiss Sándor, Kökény Imre, Körtvélyesi József, Makai Sámuel, Petes Sándor, Simon Sándor, Szabó Mihály, Szij János, Török Mihály, Varjú Ferenc és Varga József.
Egy harangot a sarkadi egyháztól vettek, de ez megrepedt. E helyett 1798-ban egy 166 fontos harang lett vásárolva majd 1893-ban még három új harang. Az első világháború alatt, 1916-ben két harangot ágyúöntés céljára vittek el.
A templomban a padok, a szószék és az Úrasztala 1878-ban készültek. Ambrús Péter községi bíró a szőlő dézsmájából adott erre a célra 1.329 forintot az egyháznak.
Az orgona 19O1-ben épült Jámborné Patai Erzsébet adománya segítségével.
A keresztelési tálat, kancsót a komádi egyház adományozta a gyülekezetnek még 1787- ben. Az úrasztali edényeket is még az őshazából hozták elődeink, a feljegyzések szerint azok a Gerla pusztai gyülekezet adomyánya 182O-ból.
Magyarittabé lakossága egyezer körül van és ebből 66O-an református vallásúak.
Istentiszteleteket minden vasárnap délelőtt és délután tartunk, énekkar próbákat pedig minden pénteken este. Csigatésztát is készítenek az asszonyok régi hagyomány szerint.
Az elsőtől a nyolcadikos korsztályig mintegy 75 gyermek jár rendszeres hittanórákra. Minden év szeptember végén tartjuk a hetvenévesek találkozóját. A Reformáció emlékünnepén a temetőben tartunk Istentiszteletet, ahol mindenki a sírokat szépen renbehozza.
MINDEN ITTABEI ELSZÁRMAZOTTAT SZÍVESEN VÁRUNK AZ ISTENTISZTELETRE, VAGY A FALUNAPRA ÉS A HETVENÉVESEK TALÁLKOZÓJÁRA !!!
Marton Károly, lelkipásztor, bánáti esperes és Marton Ilona, lelkésznő
1977. január 30. – e dátumon lett tartva az a Közgyűlés a Nagybecskereki Református Egyházközségben, melyen presbiteri tisztre választották Kiss József nagybecskereki egyháztagot. Megfogyott a presbitérium és újult erőre volt szükség az előljárók soraiban. A többi, akkor megválasztott presbiter között Kiss József beváltotta az egyháztagok reményét Jézus Krisztus Urunk és egyháza hűséges szolgálatára. Olyannyira, hogy e szolgálattal kiérdemelte a gyülekezet bizalmát, mely őt 1995.Március 1-től gondnokává választotta.
Kiss József, mint gondnok mindig szószólója volt az Egyházközségnek amikor annak érdekeit kellett képviselni, sőt védelmezni. Marton Ilona lévita lelkésznő idejében lett nagybecskereki gondnok, akkor, amikor a presbitérium felében ismét megújult. A lelkésznő számíthatott rá az Egyházközség dolgainak és renoválásainak vezetésében. Mindig odaadóan harcolt a gyülekezet javáért, mert bizony sokszor megtörtént, hogy az Egyházközség javait meg kellett védeni. Kiss József gondnok várt be engem az Egyházközség és a Presbitérium élén, mikor megkezdtem a szolgálatomat a Nagybecskereki gyülekezetben 2005. Szeptember 1-én. Ha valamit meg kellett szervezni és levezetni, akkor rá támaszkodhattam bizonyosan. De Kiss József gondnok is ember és mint mindannyiónk egészsége, így az övé is romlandó. A Presbitérium sajnálattal vette tudomásul mikor 2010. Januárjában bejelentette végérvényes lemondását egészségügyi okokra hivatkozva. A Nagybecskereki Református Egyházközség Választói Közgyűlése 2010. Február 14-én megválasztotta Kárász István presbitert, és így a fellebezési határidővel Kiss József 2010. Március 1-ig látta el a gondnoki tisztséget. Teljes, Isten áldotta 15 évig. Köszönet Istennek és Kiss Józsefnek ezért.
És legnagyobb örömünkre köszönet Istennek azért is, hogy Kiss József presbiter, volt gondnok egészsége azóta igen-igen feljavult, testvérünk most is jó egészségnek örvend és fáradhatatlanul szolgálja továbbra is Istent az Úr Nagybecskereki Református Egyházközségében.
Kiss Nándor
Ref. lelkész