VÉGÜL ELMENTEM ISTEN SZENT HELYÉRE...

73.Zsoltár 12, 13 és 17 versei

Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen. De én hiába tartottam tisztán a szivemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, mert csapások értek mindennap… Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem milyen végük lesz.

Azt látjuk manapság, hogy üresednek a templomok, a fiatalabb korúak pedig ritkán jönnek el Isten házába. Úgy tűnik, hogy az istenfélők megfáradtak az utóbbi évtizedekben. Évekkel ezelőtt még akik nem rendszeres templombajárók voltak is eljöttek, még az egyház körül segítettek is, ma már kevesen vannak ilyenek. Mi az oka? Ma nagyon sok a hitetlen ember, akik a becsületre, erkölcsre nem sokat adnak, becsapják a másik embert és ez sok pislogó hitű embert megbotránkoztat és mondják: így is lehet élni? Nekik tisztességtelen módon több van és nem félnek Istentől. Sokan úgy gondolják, hogy akkor ők is melléjük állnak a gonoszoknak, és többet gyűjtenek.

Lám, ez nem csak a mai kor gondja. Már 3 ezer évvel ezelőtt a 73.zsoltár írójának Ászáfnak is ez volt a gondja. Ha figyelmesen olvassuk a zsoltárt, azaz az imádságot meglátjuk, hogy akkor is voltak igazságtalan emberek és istentelenek voltak cselekedeteik és nem volt semmi bajuk. Sőt, vidámak és sikeresek voltak. Ő, Ászáf pedig igyekezett mindenben megfelelni az Úr elvárásának és teljesíteni parancsát és ennek ellenére sok baj érte. Akik nem tisztelték Istent, semmi bajuk se volt.

Ma is sokak nem törődnek Istennel és a saját lelkükkel és sikeresek, tele vannak örömmel gazdagsággal, tiszteli őket a világ, és nincs semmi bajuk.Ászáf is elkeseredik, pedig mindig tisztán tartotta kezét. Elmondja Ászáf, hogy mindig buzgó istenfélő ember volt, már gyermekkorától kezdve. Tudta, hitte, hogy Isten jó, igazságos az Úr, hogy Ő a szeretet Istene. Egyszer csak a bizonyossága kezdett megrendülni. Mégpedig azért, mert ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalta a világban. Látta maga körül az istentelen, gonosz erkölcstelen embereket, akik a maguk hamis útjain sikerrel haladtak előre, szerencsések voltak, vagyont, tisztességet, hatalmat szereztek, élvezetek között gondtalanul folyt életük.

Ugyanakkor ő, aki igaz, becsületes, akinek olyan sok gonddal, bajjal kellett küzdeni, lemaradt. És felébred lelkében a kétely: hát hol van az Isten igazsága, jósága, ha mindezeket elnézi és megengedi? Szinte már odajut Ászáf keserűségében, hogy felteszi a kérdést: Van-e a Mindenhatóban értelem, törődik-e egyáltalán a világ sorsával, az ember életével?

Lássátok Testvéreim ez a bibliai Ászáf több mint 3 ezer évvel ezelőtt élt, s mintha csak a magunk kérdései, problémái foglalkoztatnák. Látjátok, mennyire ugyanaz a világ, ugyanazok a kérdések, ugyanolyan az emberek gondolkozása. Ma is a sok miértek hangzanak a világban az emberek szájából. Rengeteg az igazságtalan ember és a végén mindig a becsületes embereket éri a baj.

Ez tagadhatatlanul így is van. Sok eset szól amellett, hogy nincs igazság. Ászáf kérdése, gyötrelme, kételye megoldódott. A maga lelki harcaiban nem talált más menedéket, mint amiről szólt: „ Végül elmentem Isten szent helyére,….” És ezáltal minden megvilágosodott előtte. Ettől kezdve másképpen látta a világot, de megértette az Isten igazságát is.

Mi azért járunk templomba, azért hallgatjuk az Igét, hogy az Úr szine előtt keressük a kérdéseinkre a választ. És ha keressük a választ, akkor megtudjuk a mi lesz a sorsuk a gonoszoknak. Így mondja a zsoltáros a továbbiakban:” Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz. Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket.”

Síkos, sikamlós föld. Nehéz rajta megállni, könnyen kiszalad az ember lába, s könnyen elbukik. Van, akinek minden sikerül, aki félreteszi a tisztességet és becsületet, és csak a maga érdekére néz. És hát sikerül is, de meddig? Síkos föld, könnyen el lehet bukni rajta. Hány földi nagyságot láttunk, akik ezen a síkos földön lebuktak. És ha nem is történik meg, ha számon tartunk minden hamisan gyűjtött vagyont is, már a legközelebbi utódok kezében tönkremegy , sőt tönkre teszi aki bírja. E mellett, ha belátna az ember a szívébe a szerencsés ügyeskedő embereknek, akkor látná, hogy mennyi belső nyugtalanság, mennyi aggodalom, mennyi feszültség telepedik meg és rongálja az ember fizikai egészségét is. Csak a felületes szemlélő előtt irigylésre méltó életek ezek.

Hagyjuk csak az Úrra az ítéletet, és ne akarjunk magunk ítélkezni. Isten nem siet, de nem is késik el. Isten hosszan tűr és vár, megadja a lehetőséget a gonosznak is, hogy megtérjen és változtasson életmódján. De ha engedetlenek, feltétlenül és kikerűlhetetlenül magában hordja a büntetést saját életmódjuk miatt. Már itt a földön utóléri őket ez.

Ne irigyeld Testvér a másik szerencséjét. Hidd el, ha meglátnád belső életüket, sorsukat, jövendőjüket, bizony csak sajnálni tudnád, s egy pillanatra sem cserélnéd el a magad sorsát az ő sorsukkal. És ha megtörténik – nem egyszerre, fokozatosan – benned is lelki megvilágosodás következik be, amit Ászáf így fejez ki: Végül elmentem Isten szent helyére, akkor nemcsak a másik szerencsés helyzete miatti keserűséged szűnik meg, hanem másképpen látod a magad sorsát is.

Szívedben nagy hála ébred a magad sorsa iránt. A zsoltáríró így fejezi ki ezt a hálát: Jó nékem. „ Jó nekem!”- mert van Istenem, jó nekem, mert Isten közelében vagyok. Isten közelsége olyan igen jó nekem. Tanácsoddal megnyugtatsz, kézen fogva vezetsz e földi életen, azután dicsőségedbe fogadsz be engem. A kegyesség mindenre hasznos, megvan benne a jelenvaló és jövő élet ígérete. Isten közelsége azt jelenti, hogy másképpen látom a világot, megértem a dolgok folyását, felismerem Isten kezét az életemben és a másik ember életében és ebben a világban is. Sőt ha elfogyatkozik is szívem, ha betegség ér el, akkor is erősségem és kősziklám az Úr. Pál apostol bizonyságtétele így szól: „ Ha a mi külső emberünk megromlik is, a belső napról napra megújul.”

A tékozló fiú bátyja esete. Nagy tanúság számunkra! Az idősebb testvér elkeseredett azért mert öccse visszajöt az atyai házhoz, aki az atyai vagyon felét eltékozolta a világi kivánságokra.Irigy lett az idősebb fiú az öccsére, mert úgy gondolta, hogy az Atyai vagyon többi része őt iletti meg aki itthon maradt és dolgozott, és hallgatott az Atya szavára. De az Atya értékelte, hogy a fiatalabb fiúnak feléledt a halott lelkiismerete! Úgy gondolkozott én nem tettem azt amit az öcsém tett, nevezetesen azt, hogy eltékozolta, az Apai vagyon felét, szórakozott, nagylábon élt, nem dolgozott, csak saját magával törődött. Az Atyja azzal, hogy azt mondta neki, hogy: „ Te fiam, mindig velem vagy”. Ez Isten közelsége. Ez belső békességet, csendességet, biztonságot, oltalmat, szeretetet jelent. Ő megkapta, mivel otthon maradt. Ezt értékelni kellett volna az idősebbik fiúnak, de nem értékelte. Örülni kellett volna, hogy az öccse fellázadt az Atya ellen, most pedig töredelmes szivvel és megváltozva hazaérkezett, most már teljes bizalma van Atyában, eddig ez nem volt. Az idősebb testvér szívében inkább harag, indulat, fájdalom költözött, tehéát neki nincs meg teljes bizalma Atyjában, már pedug így nem lehet így Atya közelében lenni. Ő maradt ki az atyai házból. Ezen a Pálfordulón mindenkinek túl kell lenni.

Hol vagy hitben Kedves testvérem? Többet ér neked Isten közelsége mint a síkos talaj? Válaszolnunk kell erre a kérdésre mindannyiónknak. Figyeld meg, hogy van e lelkedben belső nyugtalanság,? Nem jutott- e hited csődbe? Csak a világi előmenetel érdekel? Nem törődsz Isten közelségével, mert a kettő nem megy együtt. Nem lehet kétfelé sántikálni, vagy az Urat választjuk, vagy a világot.

Amíg emberekre nézünk, addig biztos kétség gyötör. Ezt senki nem kerűlheti el. Igy önsajnálatba esünk ami ma legveszélyesebb lelki betegség!

De nézz az Úrra. Közeledjetek az Istenhez- mondja Biblia. Találd meg az Úrral való lelki kapcsolatot, akkor sok kérdésed megoldódik az életedben. Ha jó lesz Neked Isten közelsége, a lelked felvidámodik, akkor visszatér a szemedbe az öröm, szívedbe a hála, akkor szived szerint fogod hirdetni: Bizony jó az ÚR! Mindenki ezt keresi e világban, hogy belsőleg békessége legyen, nyugodtan tudjon járni kelni az emberek között és nyugodtan tudjunk aludni és élni és örűlni mindannak, amit Isten nekünk, a mi gyögyörködtetésünkre alkotott. Lám az Úr elénk tárja, hogyan juthatunk erre a kívánt lelki állapotra, csak lépnünk kell Isten felé, és ezt tegyük meg még ma, és sok áldását fogjuk tapasztani, mert az Úr örömteli gyermekeket akar. Ne rontsuk el saját életünkkel, hogy nem hallgatunk rá. Az Úr adjon bölcsességet, hogy életünk egy elégedett élet legyen! Ámen.

Imádság: Mennyei Atyánk, aki törődsz velünk sok gonddal bajjal küszködő emberekkel, akik belesüllyesztjük magunkat a bűn és e világ mocsarába, de kijönni nem tudunk belőle. Könyörgünk hozzád irgalomért és lelki felemelkedésért, húzz ki e veszedelemből, amit e világ diktál. Vonz, és széditő sebességgel sodor az ár bennünket, ne engedd Urunk, hogy a sötétség magas hullámainak legyünk áldozatai, hanem veled Atyánk éljük le életünket. Tanits bennüket arra, hogyan kerülhetünk Hozzád közelebb, hogyan kapaszkodhatnánk beléd, hogy a világi kivánságok, vágyak, amik a bűnös testünkben vannak, el ne sodorjanak. Irgalmadból Atyánk könyörül és tanítsd meg velünk, hogy a te közelségedre vágyjunk! Akik már megtapasztalták a Te Atyai közelségedet, mind boldogok, nemet tudnak mondani a világ csillogásának, villogásának. Én is nemet akarok mondanni, mert e világ elmúlik és minden dicsősége, de a te országod soha el nem múlik. Ne hagyd Uram, hogy olyan befolyásolható legyek, hogy az elmúlásnak higgyek. Készítsd fel sziveinket, hogy mindig a Te közelségedben maradjunk, mint a zsoltáros, és ott testileg lelkileg meggyógyuljunk. Tenálad van a szeretet, a türelem a békesség, ami hiányzik a mi sziveinkből. Urunk neked adjuk sok bűneinket, hitetlenségeinket, gonosz beszédeinket, embertársaink ellen amit szóltunk, és Te ellened Atyánk. Köszönjük, hogy van Jézus Krisztus keresztjénél bűneinkre bocsánat, új lapot kezdhetünk a te közelségedben. Olyan a te közelséged, mint a gyermekeknek a szüleik közelsége. Mi mindig a te közeledbe akarunk élni, add meg hogy így legyen és legyél a nehéz helyzetben levőkkel, a megfáradottakkal, az idősekkel, akiket nem szeretnek, akik betegek és halál közelében vannak, és minden emberrel, akik csak sodródnak e nagy-világban, de sehol sem érzik magukat otthon. Könyörülj az egyházközségeinken, lelkészeinken, vezetőinken és minden felelősséget viselő emberen, az Úr Jézus nagy nevéért, érdeméért, hallgass meg és cselekedj bennünk hatalmasan! Ámen.

Marton Károly, lelkipásztor - esperes

 

 

HÚSVÉTI SZOMORÚSÁG ÉS MEGVÍGASZTALÓDÁS

„És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom hova tették őt.“ Jn 20, 13

A köztudatban a ünnepe a keresztyénség legnagyobb ünnepe. Üdvtörténeti szempontból azonban mindhárom ún. sátoros ünnepünk egyformán jelentős. Mivel húsvétot ünnepelünk, figyelmünk irányuljon elsősorban a húsvéti csodára és annak mai időszerűségére.

Az idézett szentírási vers és annak szövegkörnyezete, Mária Magdalénáról tudósít. Mária Magdaléna kétségbeesett kérdésében, szavaiban, mintha számtalan mai ember húsvéti hangulata nyerne kifejezést. Gyermekkorunkban, hittanórás, vasárnapi iskolás korszakunkban még talán mindannyian hittel tudtunk feltekinteni Jézusra. Azután lassan szinte eltűnt az életünkből. Lehet, hogy valamilyen tudományos hatás ért bennünket, amely eltávolított minket Jézustól, vagy rendszerváltozások, társadalmi átalakulások hatására nem volt kívánatos a Jézussal való kapcsolattartás, talán jött egy nem hívő társ az ember életében, akinek hatására ismét csak eltávolodott Jézustól. Számtalan oka lehet tehát annak, hogy a mai emberben is megfogalmazódik a kérdés:

„...Mert elvitték az én Uramat, és nem, tudom hova tették őt.“

Mária Magdaléna sír, nagy bánata van. Kesergésének legfőbb oka, hogy nincs többé itt a földön, akinek köszönheti az ő megújult életét, akit nagyon szeretett. Ezt a bánatot, fájdalmat mindenki ismeri, aki egyszer eltemette szeretett családtagját, hozzátartozóját. Nincsen olyan közöttünk, akivel ez ne történt volna meg. Az élet megfordíthatatlan sorrendje ez, ahol van születés, ott értelemszerűen van meghalás is. A temetőben a síroknál megállva csak sírni, keseregni tudunk. A sírás emberi érzelmeinket fejezi ki, de ugyanakkor jelenti a mi tehetetlenségünket is. Ezen az ünnepen sokat gondolunk egy-egy sírra és a benne nyugvó halottunkra. Emlékezünk rájuk, siratjuk őket, talán az is eszünkbe jut, hogy a földi élet számunkra is véges. Nem véletlenül tartjuk úgy, hogy nálunk református keresztyéneknél a húsvét, a „halottak napja“. Mária sír, de történik valami, ami megvígasztalja. Jézus Krisztussal találkozik, utána elmegy és hirdeti örömmel, amit látott. A síró és kesergő embereket Isten el akarja vezetni oda, ahová Mária megérkezett. Amikor húsvétkor részt veszünk az ünnepi istentiszteleten, nem sírni megyünk oda, hanem vígasztalást meríteni, erőt nyerni, jeleket kapni arról, hogy győzedelmeskedni lehet a halálon is.

Mária benéz a sírba. Nem Jézus holttestét látja, hanem két angyalt, akik ezt kérdezik tőle miért sírsz? Az angyalok Isten küldöttei, és mindig akkor szólalnak meg, mikor Isten cselekedni készül. A kérdésük felkészít a feltámadott Krisztussal való találkozásra. Ma nem látjuk az angyalokat, amikor kimegyünk a temetőbe és megállunk szeretteink sírjánál. Ma csak emberekkel találkozhatunk ott, egészen ritkán olyanokkal is, akik megkérdezik, hogy te miért sírsz, miért búslakodsz, gyere közzénk a gyülekezetbe, imádkozzunk együtt, hallgassuk az igét. Egy másik kérdés, hogy hány ilyen emberrel találkozunk ma a temetőket járva? Lehet, hogy egyel sem. Ha azonban mégis akad valaki, aki emberi szóval próbál vígasztalni bennünket, akkor elmondhatjuk, hogy az ilyen áldott találkozások egyházunk lelkigondozói munkájának gyümölcsei, amelyek fontos részei a templomon kívüli missziónak. Nekünk lelkipásztoroknak hivatásunk melléje állni a síróknak. Sírjunk a sírókkal, vígasztaljuk őket az ige szavával. Az angyalok nem tudnak semmit tenni a síró asszonnyal, de amíg szóba állnak vele, csoda történik. Ott áll Jézus, de nem ismerik fel. A feltámadás után emberi testben jelent meg ugyan Jézus, de ez a test már nem olyan, mint a miénk. Nem romlandó, hanem romolhatatlan. Nem halandó, hanem halhatatlan. Nem tudjuk elkébzelni milyen lehet ez. Testünk feltámadásában hiszünk. Az Ő ereje minket is új életre támaszt. Egyáltalán nem csodálkozunk azon, hogy Mária látta és nem ismerte fel az Urat. Csak akkor ébred rá, hogy Jézussal áll szemben, amikor nevén szólítja őt. Megszólít bennünket, igéjével, emberi szóval. Így történik ez az istentiszteleteinken is, ahol a lelkipásztor emberi szóval hirdeti Isten üzenetét. A megszólításra Mária válaszol. Párbeszéd alakul ki Isten és ember között. Beszélgetni mindenkor lehet Istennel. Ő szól, megszólít bennünket. Ilyenkor nekünk hallgatnunk kell. Ezt nevezzük imádságnak. Ahol ez megtörténik ott már nem az ember Jézust, hanem Krisztust, az Istent látjuk.

A húsvét ünnepe is arról szól, hogy ezen a nagyon szép ünnepen megláthatjuk az Istent, megismerhetjük Őt, megtapasztalhatjuk végtelen kegyelmét és szeretetét. A gyülekezetben az istentiszteleteinken sem ütközünk meg azon, hogy ott csak embereket látunk. Jézus nincsen sehol. Azonban mégis ott van. Ahol ketten, vagy hárman megjelennek az ő nevében, ő ott van. Ahol jelen van az ige, az úrvacsora, a másik ember, ott kezdődik el az igazi gyülekezeti élet. A feltámadás erői ott hatnak. Az egyház örök életre elválasztott közösség. Annak mi is élő tagjai vagyunk és lehetünk. Ma már nem arról beszélünk, hogy van-e feltámadás vagy nincs. A mai küldetésünk a következő: ha elkezdődött bennünk ez a folyamat, akkor mondjuk tovább, hirdessük mindenkinek. Szóval, tettel és egész életünkkel. Ámen.

Orosz Attila lelkipásztor - esperes

 

 

NAGYPÉNTEK

„ Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-hegynek hivtak, keresztre feszitették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől, Jézus pedig igy könyörgött: „ Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek ...” Lukács ev. 23.rész 32-43 versek.

A két gonosztevő, akik között Jézust megfeszitették, találó az egész emberiségre. Mindketten egyaránt közel vannak Jézus Krisztushoz, a Megváltóhoz, ugyanazt hallják, látják mégis csak az egyik kapja meg a feltámadás hitét. Ma is itt van mellettünk Jézus Krisztus. Egyformán hallják szavát az igehirdetésen, temetés alkalmával, vagy házasságkötés alkalmával, de csak egy-egy ember kapja meg az Úrtól a feltámadás hitét, ami erősebb a haláltól. Istenben sokan hisznek, de az erős hit, halált legyőző hitet kevesen kapják meg.

Nézzük meg, hogy az egyik lator miért, hogyan kapta meg?

Egy ideig mind a két latort csak egy vágy élteti: innen kiszabadulni valahogy. Nincs magasabbrendű céljuk. Sokan ma is nem elveszett voltuk miatt keseregnek, hanem szomorú körülményeik miatt. Tehát nem kegyelmet keresnek, hogy bűneiket az Úr elvegye, hanem az vezeti őket, hogy még nagyobb jólétben éljenek.Egyszer csak az egyik gonosztevő elcsendesedik. Jézusnak az ellenségeiért mondott imádsága megdöbbentette. „ Atyám bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!” Világosság gyúl a gonosz szivében. A világosság megmutatja a szivében rejlő vétkeket. Most már a lelkiismerete jobban fáj, mint a szegek helye a kezében és lábában. Felismeri, hogy megérdemli a büntetést. Ha valami baj van az életünkben, felismerjük- e hogy vétettünk Isten ellen? A gonosz kegyelmet kér! És kap. Ez a gonosztevő teljesen bele van nyugodva, hogy ő méltán szenved, megérdemli. A másik pedig mindenkit vádol, mindenki hibás, hogy ő idejutott, még az Isten is, csak önmaga nem hibás, nem vétkes. A békességet lelt gonosztevőben már Isten Lelke munkálkodik. Kimondja: "Cselekedetünk méltó büntetését vesszük.” Ezt Jézus felé fordulva mondja, és igy ez imádság., azaz bűnvallás! Megnyílik a lelki szeme is ennek a latornak és meglátja, hogy Jézus Krisztusnak van egy igazságos örök országa, ahol a bűn nem teszi tönkre az embereket. Ezt ember saját erejéből sohase tudja meglátni csak a Szentlélek Isten bölcsessége adja a szíveinkben. Ezt kell mindannyiónknak kérni Jézustól. Megkapta ez a lator is azt a hitet, ami erősebb a haláltól, mert így folytatja az imádságát Jézus felé fordulva: Uram, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodban.

Hiszi, hogy ez a Jézus aki most a kereszthez van szegezve egykor eljön és őt magához veszi és elviszi az Örök országba, a Mennyországba, ahol örökre élhet bűn, halál nélkül.

Hogy létezik, hogy egy ilyen elvetemült lator még számithat az igazak országába bemenni? Abba az Országba ahol tisztaság, szentség, Isten imádat, Neki való alázatos szolgálat van, és Isten ott van színről színre?

A többi ott lévő emberek a keresztrefeszített Jézusban csak a vereséget, tehetetlenséget, a véget látja. Ez a lator pedig a dicső folytatást. Senki sem ismerte el Jézust a kereszten Királynak, csak ez az egy lator. „ Emlékezzél meg a te Királyságodban!” Nekünk is ilyen hitre van szükségünk. Ma nagyon nő az istentelenség.

A gonosztevő kérése szerényen hangzik, de az ilyen kérésre az emberek többet kapnak Istentől, mint mások. Jézus válaszol a megtért lator kérésére:” Még ma velem leszel a paradicsomban.” Nem holnap, nem majd, talán egyszer, nem azt mondja Jézus neki, hogy képzelsz te ilyet, gonosz voltál és most csak egy szempillantás alatt örököld az igazság országát? Ilyen nagy a kegyelem, hogy ha az egész életünket tönkre is tettük , de Isten Lelke megvilágosít, akkor nyert ügyünk van.

Jézus ezért halt meg, hogy a gonosztevők is a mennybe jussanak, akik alázattal látják, hogy vétkesek, és a vétkükre Jézus vére az orvosság! „ A paradicsomban”. A keresztről egyenest a Paradicsomba! Ma ha az Ő kegyelmét elfogadjuk máris az Ő országának lakosai vagyunk. Isten kedves gyermekei leszünk! A kérdés, hogy elfogadjuk- e Isten kegyelmét, amit a számunkra készített. Őszinte bűnbánatunk nyitja meg a mennyország kapuját. A mennyország kapuját a kegyelem mozgatja, csak be kell rajta menni. Neki tetsző életet lehet élni és biztonságban eltölteni ezt a földi életet és a nyitott kapun lehet átmenni ha e földi sátorházunk összeomlik . Ámen

Ima: Úr Jézus add, hogy meglássam, ki lakik a szívemben, és hogy igaz bűnbánattal feléd fordulva megszabaduljak a lelkem mérgétől és veled lehessek a Királyságodban! Ámen.

Marton Károly, lelkipásztor - esperes

 

 

VIRÁGVASÁRNAP

Áldott aki jő az Úrnak nevében!"Márk ev. 11 rész 9 vers. A virágvasárnapi történet Jézus Krisztus utolsó földi útjához kötődik. A virágvasárnap vezeti be a nagyhetet, Jézus szenvedéstörténetét. Jézus bevonul Jeruzsálembe nagy pompa és ünneplés közepedte. A nép ünnepli, hozsánnázik és felsőruháját, pálmaágakat szór lábai elé, öt nap múlva pedig keresztre feszítik.

Ebből az Igéből az " áldott" szót szeretném kihangsúlyozni. Valaki egyszer azt mondta, hogy az élete olyan, mintha valaki megátkozta volna. Már úgy születünk e világra, hogy magunkal hozzuk Isten haragját, átkát a mi bűnös voltunk miatt. Amikor az ember engedetlen lett, fellázadt Isten ellen az Édenkertben, az Úr megátkozta a bűnei miatt, mondván: Átkozott legyen a föld temiattad.

A földet is megátkozta Isten. Amikor gazt, tövist, parlagfüvet és sok allergiát okozó növényt látunk, bárcsak eszünkbe jutna ez a történet a Mózes első könyve, harmadik részéből. Sokan kevés fizetést visznek haza, sokaknak nincs munkájuk, vannak akik egyedül szenvednek, sokakat a családja se érti meg. A háborúk, a bőnözés, a rossz is mind miattunk van. Úgy szoktuk mondani, hogy ilyen vagyok, mert ezt hoztam magammal születésem alkalmával. Jó és közel vagyunk a megoldáshoz ha ezt már látjuk magunkban. Egyszer egy hívő anyósa rossz természetére panaszkodott. Rákérdeztem, és Te milyen természetű vagy? Mindannyiónknak rossz természetünk van, mert a bűnnek az átkával születtünk meg.

Van egy másik nagy akadályunk, ami miatt sokszor feketén látjuk saját életünket és e világot. Isten adta minden embernek a törvényt. A javunkra adta. Olyan a törvény az embernek mint a mosógépnek vagy bármilyen más terméknek a használati utasítása. Ha nem rendeltetés szerint használjuk a mosógépet, az nem jól teszi a dolgát és tönkremegy. Velünk emberekkel ugyanez a gond, ha nem az Isten törvénye szerint élünk, tönkre kell mennünk. De ott az áldás is, ha hallgatsz az Ő szavára, áldott leszel. Így mondja az Ige: " Lásd, én adom ma előtökbe az áldást és az átkot! Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsainak." ( 5 Mózes 11, 26-27).

Megtartottad, naponként megtartod a tizparancsolatot? Egyet szeretnék kiemelni közülük: Az Úrnak a te Istenednek ünnepnapját megszenteljed! A vasárnapot. Ha nem szenteled meg, rajtad van a törvény átka. Megtartottad Jézusnak a legnagyobb parancsolatát: " Szeresd az Urat és szeresd felebarátodat." Egy lelkészre panaszkodtak, hogy kevesen járnak templomba. Megkérdezte a lelkész és Önök szeretik azokat, akik a templomban maguk mellett ülnek? Nagyon szépen mondja a szeretet himnusza, hogy a szeretet hosszútűrő, kegyes, nem irígykedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, mindent eltűr, mindent hiszen, mindent remél, és soha, soha el nem fogy. A szeretet soha el nem fogy.Ilyen a mi szeretetünk? Ezen döbbentem meg legjobban, amikor őszintén be kellett vallanom és látnom, hogy sajnos nincs.

Van a Bibliában egy döbbenetes történet, a hamis sáfárról szól e történet. A sáfárt bevádolták. Lélegzetviszafolytó komolysággal kellett megállapitanom, hogy engem is bevádoltak. Bevádoltak Istennél. Kik jelentettek fel? Ha körülnézek, az eslő feljelentőim azok, akik a legközelebb állnak hozzám. Minden sóhaj, minden könny, minden panasz, ami ellenem és ellened van a szívekben, az feljut Istenhez. Nézz csak körül, talán az anyád, ő volt az első feljelentőd, amikor beteg volt és nem értél rá meglátogatni. Talán sóhajtott, hogy bár itt lenne a fiam, leányom. Felsóhajtott, hogy miért nincs ideje rám?! Vagy a férjed, feleséged, vagy gyermeked. A feljelentést nem kell írásban megszövegezni, nem kell tanúkat állitani. Isten hallja a rejtett sóhajokat, hallja a szív gondolatait. Pszihológusok, lelkészek, osztályfőnökök hány feljelentést hallottak a gyermekektől a szüleikre.

A szeretet paracsa megvalósításával erre nem kerülhetett volna sor.

Hányszor szomorkodtál és akartál megváltozni? Ez a bűnös, átkozott természetünk megkötözött és a rabláncoktól nem tud szabadulni. Maradok hirtelen haragvó, kritizáló. Hány ember mondta már, hogy csak mondom a magamét, megfogadom, hogy nem szólok vissza, de rab vagyok, csak visszaszólok. Borzasztó átok az, hogy nem tudok más lenni. Nem tudok leszokni a káros szenvedélyről, nem tudom a rosszat abbahagyni.

A másik dolog a lelkiismeret. Lehet, hogy nincs már tudatos lelkiismeretfurdalásunk, de idegesek, nyugtalanok vagyunk, Nem is tudom miért vagyok nyugtalan. Nem tudom az okát meghatározni, hogy miért? Azért mert, van lelkiismeret! Lehet a lelkiismeretet elhallgattatni, vagy az a rossz dolog már lent van a mélyben a tudat alatt, de Isten meg tudja teremteni azokat a körülményeket, hogy előjön minden, ami régen történt és rosszul cselekedtem, cselekedtünk.

A bűn és büntetés össze van kötve egymással. Ne hidd, hogy nem lesz büntetésed csak évek múlva. A bűnnek büntetése van, mert Isten igazságos. Az, hogy valakinek hazudtunk, és nem szakadt ránk azonnal a mennyezet, vagy otthon olyan hangnemben beszéltél szeretteiddel és nem történt semmi bajod, ez még nem jelenti, hogy nem lesz felelősségrevonás. Ha valami bűn, vagy bűnök előkerültek testvérem, akkor ne magyarázd meg, ne igazold tettedet, hanem hajtsd meg fejedet és mond, hogy így volt.

Átkozott ember- átkozott föld. Titkos és nyilt feljelentések odajutottak Istenhez. De hadd mondjam most az örömhírt, ami a virágvasárnapnak az örömüzenete - Jézus, az áldott- jön! Egyetlen egy emberre mondja Isten, és az Ige, hogy áldott. Aki nem hozott magával bűnösséget, aki nem szerzett feljelentőket. Még Pilátus is azt mondta, mikor bevádolták Jézust, hogy nem találok benne bűnt. Pilátus a földi jog szerint állapította meg az igazságot.

Jézus engedelmes volt az Atyának mindenben, egészen a keresztfának haláláig.( Filippi 2,8) . Jézus csak szeretett, gyógyított, segített. Az Ő keze sose mozdult saját magáért, hanem a másik emberért. Az Úr szemei sohasem önmagáért sírtak, hanem miértünk, elveszett emberekért, mert nem akarjuk tudomásul venni, hogy a mi életünk megoldásai Ő nála vannak. A világba, barátokba, a szerencsébe, a véletlenbe bízunk és maradunk rabok a bűnben. Az Úr lábai nem mentek az anyagi haszon után, csak azokért, akiket meg akart menteni a bűn rabságából és akik kérték a szabadítást. Az Ő szíve soha se dobogott azért, hogy őt szeressék, hanem, hogy ő szeresse a bűnöst.

Nézd az áldottat, aki jött a mennyből a földre Isten küldötteként miértünk, hogy magára vegye a mi emberi átkunkat. Jézus nem véletlenül került bele a szenvedésbe. Azért jött, hogy Ő vegye át tőlünk az átkot, hogy mi is áldottak legyünk.

Jézus a Golgotai kereszten átokká lett, így mondja az Ige:" Átkozott minden, aki fán függ." ( Galata 3,13 ). Az embernek itt a földön sok testi fájdalma van, Ő, Jézus a fájdalom átkát is felviszi a keresztfára. Jézust így hívja a Biblia: " A fájdalmak férfia." ( Ézsaiás 53,3 ). Nézzük csak milyen fájdalmas dolgokat vett magára Jézus?! Korbácsütés, amit Jézussal tettek, sokakkal tették, de sokan belehaltak. Jézust véresre megverték, és hátára tették a durva keresztfát. Gondoltál e már arra, hogy Jézusnak miért adtak keresztrefeszítés alkalmával mirhás bort, amit nem fogadott el? Annak az időknek a fájdalomcsillapítója, érzéstelenítője az volt. Még a legdurvább emberek is azt mondták, hogy ezt a fájdalmat, amit Jézus végigszenvedett, nem lehet kibírni. "Avagy nem kell-é nékem kiinnom a pohárt, amelyet az Atya adott nékem? ( János ev. 18, 11,b ). Magára kellett venni az utólsó cseppig a fájdalmak átkát, a bűnnek átkát.

Jézusnak a testi szenvedésnél nagyobb volt a lelki szenvedése. Megkötözve kisérték végig Jeruzsálem utcáján. Mit szenvedett Jézus lelkileg amikor a nyilt gúny, arculköpés és arculütés érte, hordani kellett a bűnnek gyalázatát, megaláztatását. Milyen lehetett neki a két lator között függeni a fán? A megaláztatás mélységét nem tudjuk el sem képzelni. Mit jelenthetett Jézusnak látni az édesanyját a kereszt előtt sírni? Sokak mondták már –Istenem velem lesz ami lesz, csak az édesanyám, csak azt ne engedd, hogy ő is! Szeretném ha megértenénk, hogy vette magára a halál átkát. A halál átkát, amit nekünk kellett volna elszenvedni bűneink miatt. Jézus átokká lett, a bűneim minden következményét Ő viselte el, azaz Isten iszonyatos büntetését, mert Isten a bűnt utálja, de a bűnöst szereti. Ott Jézus ezt mind elszenvedte, hogy Te és én is tiszták legyünk s ha ezt hisszük, és kérjük bűneink bocsánatát és szabaditását, és szentül élünk. Tehát most már áldott lehetek!!!

Hajlandók vagyunk e ma úgy nézni a keresztet, hogy ezt én érdemeltem volna? Akkor ha igen, akkor meg van a lehetőség, hogy áldott emberként éljek. Áldott emberként járjak, keljek mától az emberek között az átkozott világban, átkozott emberek között, gyűlölet, veszekedés, önzés, tisztátalanság közepedte és mondhatom testvér – várnak téged mint áldottat az emberek. Így mondja a Biblia:" Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését." ( Róma 8, 19 ).

Hadd mondjam mindenkinek: kint az utcán, otthon, a munkahelyen, mindenütt várnak valakit, valakit aki más mint ők. Valakit aki szeretni tud, megérteni, símogatni, segíteni, gyógyítani tud szóval, az áldott embert. Rajtunk múlik áldottak leszünk e vagy átkozottak? Mózes könyvében igy van megirva: " Ime előtökbe adtam az áldást és az átkot. Válaszd az áldást – válaszd ma Jézust ".

Imádkozzunk: Uram mi nem tudjuk, mennyire átok alatt van az életünk. Talán néha rácsodálkozunk, hogy miért nem tudunk mások lenni. Talán gondolunk arra, hogy miért nem vagyunk boldogok az életben, miért van annyi nézeteltérés. Uram, mi nem is tudjuk azt, hogy rajtunk múlik minden. Kérlek azért, hogy nyisd meg a szemünket önmagunk meglátására, és annak a teljes szabadításnak a meglátására, amit értünk végeztél a kereszten. Jézus kérlek, hogy adj nekünk kegyelmet arra, hogy felismerjük az egyetlen lehetőséget, hogy mi magunk is, mások is, és akiket szeretünk, megismerhessék az igazi boldogságot. Kérlek segits Lelked által felismerni és elfogadni Jézust, a megfeszítettett. Ámen!

Marton Károly, lelkipásztor - esperes

 

 

MÁRCIUSI GONDOLATOK

Ézsaiás 4O, 26-31 " Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhivja seregüket szám szerint, néven szólitja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes , hogy egy sem mert hiányozni. Miért mondod ezt Jákob:…nem kerül ügyem Isten elé. Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el… erőt ád a megfáradottnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban biznak , erejük megújul, szárnyra kelnek mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el."

1. Jeruzsálem pusztulása után két generációval, elkeseredett Izrael népe és panaszkodnak Istenre, hogy elhagyta őket. Ézsaiás visszautasítja a nép panaszát. Leírja, hogy az Úr uralkodik és nem fárad el, és Neki a csillagok is engedelmeskednek, ha szólitja őket, akkor mind megjelenik, nem mer egy sem hiányozni. Végtelen az egy Isten hatalma. Felkéri a próféta a népet, hogy ismét újra vessék bizalmukat az Úrba.

Ma is ez a gond. Sokszor úgy érezzük, hogy az Úr nem törődik velünk. A rohanó élet újabb és újabb terheket tesz a vállunkra, szinte már roskadozunk alatta. Pedig a bizalom az Úrban rendkívül fontos, "nagy jutalma van". De hát kiben bízzunk? Emberekben? Önmagunkban? Az Ige azt mondja, egy emberben sem bízzatok, kiben segítség nincsen, mihelyt a lelke kimegy menten hamuvá lesz.

A magyar nép is szeretett volna kitörni a fogságból, meg voltak hozzá a megfelelő emberek és akarat is, de a forradalom bukásával úgy tűnhet mintha Isten nem gondolt volna ránk 1848-ban és 1849-ben. Veszteségek után a nép elkeseredett, életüknek nem látták értelmét. Tudjuk a történelemből, hogy a nép nem vesztette el a hitét, felnézett az Úrra és ismét talpraállt. Isten nélkül nem ment volna. Az Úr hatalmasan cselekedett a magyar nép életében töbször is, számtalanszor hatalmasan cselekedett. A mohácsi vész után a megújulás az Úrtól jött, a 145 éves török iga ledobása, az évekig tartó kuruc háborúban a remény megtartása, a betegségek, a fertőzések, a nincstelnség leküzdése, az újjákezdések, az iskolák, templomok építése, a lelkészek, tanítók, a köznép hitének fenn- és megtartása, minden az Úrtól van. Az Úr megújitja erejét a Benne bizóknak. " Akik az Úrban biznak erejük megújul."

2. Ha valaki az Úrban bízik, nem jelenti azt, hogy nem kell tennie semmit. Ellenkezőleg. Az Úrban való bizalom munkát jelent. Bizalom nélkül nem lehet dolgozni.A mai nemzedék is lassan odajut, hogy nem érdemes dolgozni, élni, nehéz a megélhetés és ha így elkeseredünk, akkor nincs más hátra, mint amit a Szózat mond: "S a sír, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül." Akarjuk a véget? Természetesen, nem. Nem ezt kell akarni, hanem ha kétségek között hányódunk, akkor is térjünk vissza oda, ahonnan eltávolodtunk, az Úrhoz! Akarjuk megtapasztalni, amit az Ige mond:" Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." Keresd ezt az erőforrást. Csak akik az Úrban bíznak, azok tudják itt ezt a népet is buzditani, vezetni, jövőt adni elébük. Naponta kérjük az Úrat, hogy erőnket újitsa meg. Ma ez a magyar nép itt a Délvidéken nagyon elcsüggedt. Némelyek a nyelvüket, a magyar kultúrát is elhagyták, az identitásukkal nem törődnek. Sokan elfáradtak. Itt az idő szívünket felemelni az Úrhoz. Ő, egyedül Ő újitson meg minket, mert másképp elveszünk, és a gyermekek, és az unokák sem fogják beszélni a magyar nyelvet.

3. Szakitanunk kell azokkal a dolgokkal amelyek ellenkeznek Istennel, amelyek nem tiszták, nem szent dolgok azok rontanak meg bennünket. Az istentelen dolgok olyanok mint a tüske az újjunkban. Szúr, kellemetlen és begyullad. Húzzuk ki a tüskét, azaz a tisztátalan dolgainkat adjuk oda Jézus Krisztusnak, aki értünk és bűneinkért halt meg, hogy tiszták és szentek legyünk. Kezdjünk tiszta, szent, új életet, engedelmeskedve Istennek és tisztelve felebarátainkat. A bizalmatlanság az Úrban nagy seb a lelkeinken.

Ima: Kérjük, hogy Jézus vére tisztitsa ki és akkor erőnk megújul. Az Úr adjon ilyen új szivet-lelket, hogy e délvidéki nép Istenben vetett bizalmában megújuljon és szárnyra keljen és haladjon előre. Könyörüljön minden délvidéki magyar emberen az ÚR! Ámen.

BOLDOG ÚJ ÉVET

"Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendithetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban!" I.Korinthus 15,58.

Boldog új évet azoknak, akiknek nehéz volt a tavalyi év, akik sirhant felett keseregtek, akik megbetegedtek, akik idősek, és alig tudnak valamit tenni, azoknak is boldog új évet, akiknek már betegágyon gondjukat kell viselni, és akik sérült gyermekeket, vagy idős szülőket ápolnak, de boldog új évet azoknak is, akiket az Úr sok erővel, és tervekkel és eredményekkel megáldott.

Vannak mulandó dolgok és olyan szolgálatok, amik soha el nem múlnak, tehát nem hiábavaló életűek. Sokan arra adják az egész erejüket, hogy gyűjtsenek, biztositsák gyermekeiknek a szép holnapot, saját maguknak pedig a biztos öregkort. Szép dolog ez is, de annyit dolgozni, gyűjteni, hogy ne jusson az Úrnak való szolgálatra és emberekkel való törődésre a saját lelkünkek gondozására, ez már katasztrófa.

Mi emberek sokszor vágyunk valamire, és ha elértük, rájövünk, hogy nem is okozott örömet. Vigyázzunk, nem minden okoz örömet ha megszerezzük, csak az, amire az Úr ráteszi áldását. Ezért csüggedt az ember, mert olyan dolgokat kerget, amire nem teszi rá az Úr a pecsétjét. Ma sok ember már nem lát jövőt az életében, és ez is elcsüggeszti. Langyos lesz az ember a dolgok iránt és közömbös, nem tesz jót sem, rosszat sem. Jelszó lesz: együnk igyunk, holnap úgy is meghalunk. Pál apostol is ilyen langyos volt.

Azonban az ÚR Jézus megváltoztatta az életét és egy harcos, buzgolkodó, fáradhatatlan ember lett, aki küzdött az Úr ügyéért. Ma is az Úrnak való szolgálat nem hiábavaló. Nem bánod meg ha az Úr igéjével erősited meg szived, vagy ha az Úr nevében másoknak segitesz, szólsz egy két szót. Egy presbiter házaspár sokszor hívta a szomszédját a templomba. Nem mentek. Egy télen nagy hó lett, hideg volt, és látja a presbiter, hogy a szomszéd előtt nincs eltakaritva a hó, de az udvaron a baromfi sincs gondozva, be volt zárva a kapu , de ő bement, a ház ajtaján bekopogott, hát a két ember ágyban volt nagyon megfázva, hideg szobában feküdtek. Ő mindjárt szólt a feleségének, az készitett meleg teát, orvosságot, meleg szobát a férfi pedig a jószágokat intézte és havat takaritotta el. Így ment ez egy jó hétig. Eljött a tavasz, a szomszéd házaspár ünneplőbe öltözve jött a presbiter házaspárhoz, mondván ők most már templomba fognak járni. " Fáradozásotok nem hibavaló az Úrban." Tehát fáradoznunk kell, nem csak úgy természetesen jönnek az emberek a templomba, hanem ha az Úr megáldja a fáradozásunkat.

Az igehallgatás erőt ad a bűn elleni mindenapi harcban, a bűnös kivánságok legyőzésében, a másik ember szemében meglátom a szálkát a sajátomban nem látom meg a gerendát. Meglátom, hogy a másik embernek hol segithetek. Vihetem az örömöt, mert az evangélium az örömhír. Fontos lesz minden ember, mert érte is meghalt Jézus Krisztus, és talán ezt a jó hírt még nem tudja. Meghallgatom a másik embert, mert nemcsak nekem van igazam és fájdalmam és sérelmem, hanem a másiknak is. Igy lesz értelme az életemnek, és igy adom tovább, akik talán a drogba vagy alkoholba, vagy búskomorságba, netalán öngyilkosságba akarnak belemenni. Tehát meg kell tanulni a másik embert megérteni a bajaival, fájdalmaival, örömeivel együtt és a bűneivel is együtt. Jézus megértette a bűnös asszonyt, ezen mindenki megbotránkozott, ez a Krisztusi út, és a bűnös asszony meggyógyult, mint Pál apostol is meggyógyult, a Krisztust megtagadó Péter is meggyógyult, a hitetlen Tamás hivő lett.

Megtanuljuk Isten szemével nézni a másik embert. Meglátjuk, hogy a másik ember életében mennyi kellemetlen dolog van, és hálát tudunk adni, hogy a mi családunkban ilyen nincs. Megértjük a szegénységet, a betegeket, megtanulunk ezekért tenni és imádkozni.

Legyünk készek az Urnak szolgálni! A keresztyén ember más életet él, mint a világi. A keresztyén ember élete olyan mint a gyertya, világit, ég a másik embernek. Sötét e világ mert a bűn vakságában szenved. Imádkoznunk kell, hogy vággyanak az emberek a világosságra. Szentlelke adja a világosságot és meglátjuk mennyei Atyánk mit tett tett értünk és milyenek vagyunk mi. Mi rá vagyunk szorulva Atyánkra, hogy eltörölje vétkünket, és szent életet éljünk, és legyen értelme az életünknek. Mi is tehetünk e világért valamit, hogy ne legyen sötétség és ne a gonoszság és hitetlenség terjedjen, hanem a békesség, a megértés. A családunkért tehetünk sokat, Őértük alázattal vállaljuk Jézus Krisztust, szenvedjünk hitünkért és meglátják, hogy nekünk egy nagy, hatalmas Istenünk van, aki befogadott már az Ő országába.

Ima:Atyám a Jézus Krisztusért adj világosságot ez új évben a Szentlélek közösségében.

Ámen.

Marton Károly, lelkipásztor - esperes

SZOLGÁLAT ÖRÖMBEN ÉS BÁNATBAN
(esperesi székfoglaló igehirdetés)

Textus 2 Kor 4, 7-10

" Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben."

Ünneplő gyülekezet, Kedves testvéreim!

Két személyes gondolattal kezdem székfogaló igehirdetésemet. Az egyik arra vonatkozik, hogy többen megkérdezték tőlem, miért itt a Feketicsi Református Templomban történik a beiktatásom, hiszen állandó szolgálati helyem nem itt van. Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz. Ebben a templomban kereszteltek meg 1970. augusztus 23-án, itt konfirmáltam 1983. május 15-én, és ugyanitt történt a lelkésszé szentelésem is 2002. október 5-én. Ezek után úgy érzem, hogy teljesen természetes, hogy az esperesi tisztségre való beiktatásom is itt történt meg ma, 2011. június 19-én, szentháromság vasárnapján. A másik személyes kérdés az, hogy miért éppen a most felovasott szentírási részt választottam mai igehirdetésem alapigéjnének. Azért, mert a lelkésszé szentelésem alkalmával ezt az igét kaptam, Ötvös József marosváráshelyi esperes úrtól, áldásként lelkészi szolgálatomra, és ennek az igének az örökérvényű igazsága és biztatása végigkísérte eddigi szolgálatomat és életutamat is. Bízom benne, hogy ez a jövőben is így lesz.

Általános jellegzetessége a Korintusbeli gyülekezethez írott második levélnek, a személyes, közvetlen hangvétel. A többi levéllel ellentétben egészen közel hozza hozzánk Pál apostol személyiségét, szolgálatát, különböző támadások elleni harcát, sőt még talán úgy is mondhatnánk, legrejtettebb belső életét is feltárja előttünk. Itt a 4. részben Pál arra hívja fel a figyelmünket, hogy mi szolgálatban vagyunk. Pontosan elmondja, hogy milyennek kell lenni annak a szolgálatnak, valamint azt is elmondja, hogy az elhívott szolgáknak miképpen kell helytállniuk az életben, a szolgálatban, örömben és bánatban, barátok és ellenségek között és végül a szolgálat következményeiről is beszél. Nagyon is reális képet fest arról, hogy ez a szolgálat nem csak sikerekből áll, hanem - ahogyan ő fogalmaz - sok nyomorgattatás és üldöztetés is végig kíséri azt. Erre hívja fel a figyelmünket a felolvasott ige is. Maga az esperesi tisztség is egy fajta szolgálati területet jelöl, - az én értelmezésem szerint - egy kibővített szolgálati területet, amelyben megmaradnak a lelkészi szolgálati teendők, és azok kibővülnek az egyházmegye, esetemben a Bácskai Egyházmegye teljes jogú felügyeletével.

Kezdő lelkipásztor koromban, sok pályatársammal együtt együtt, csak a lelkipásztori szolgálat jó oldalát vettem figyelembe. Mára már megtapasztaltam, hogy sok nehézséggel is meg kell küzdeni. Sokszor ér bennünket igazságtalan, megalapozatlan bírálat a gyülekezetből, a lelkészi közösségből, közvetlen munkatársaink részéről. A felolvasott igében négy ellentétpárral találkozunk. Ha figyelmesen megvizsgáljuk ezeket, akkor láthatjuk, hogy maga Pál apostol sem rejti véka alá, mindazt ami a szolgálat végzése közben előfordul. Nevezetesen az emberi erő megfogyatkozását, a tehetetlenséget, a bizonytalanságot, a kétségeskedést. Mindezek bennünket lelkipásztorokat sem kerülnek el, mert mi is olyan emberek vagyunk, mint mindenki. Ugyanúgy megbotlunk, vétkezünk, mint bármely ember társunk.

Igénkben Pál apostol ezekkel az ellentétpárokkal azt fejezi ki, hogy az ő gyöngeségében, erőtlenségében Isten ereje milyen hatalmasan munkálkodik. Láthatjuk tehát azt is, hogy igénkben ott van az isteni gondviselés, a megtartó erő és a biztatás is. Érdekes nyelvi fordulata van az igének, a "nem" tagadó szó látja el pozitív tartalommal a negatív tulajdonságra utaló kifejezéseket. "Üldöztetünk, de el nem hagyatunk..."

Nagyon sokszor érezzük magunkat mi is elhagyatottaknak, sokszor bennünket is kétségbe ejt a kétségeskedés. Szeretnénk a szenvedésektől megszabadulni, azokat elkerülni, vagy teljesen kiiktatni az életünkből. Mindez azért van, mert nem ismerjük fel igazából a "nem" tagadószó igazi erejét, nem tudjuk, hogy miképpen lehet a szenvedések között is igazi keresztyén életet élni. Figyelemre méltó, hogy Pál apostol nem csak magáról beszél, hanem többes számban fogalmaz. Azaz, amit elmond vonatkozik rá, szolgatársaira, de magára az egyházra is. Az egyház történelme, múltja, de jelene is azt bizonyítja, hogy Isten nem engedi elveszni övéit, nem hagyja magára népét, s nem hagy kétséget afelől, hogy gyermekeinek is, egyházának is van megmaradása ezen a földön.

Jó lenne, ha azzal a bizalommal mennénk el erről az ünnepi istentiszteletről, hogy minden olyan körülmény, amely sokszor csüggedésre ad okot, legyen az nyomorgattatás, kétségeskedés, üldöztetés, vagy tiportatás, ne eltávolítson bennünket Istentől, hanem egyre közelebb vigyen hozzá. Engedjük, hogy mindig minden időben, vezetőkként és vezetettekként is formáljon bennünket az örökkévaló Isten, egyedül Övé a dicsőség. Ámen.

(Elhangzott 2011. június 19-én, a bácsfeketehegyi református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten)

Orosz Attila
esperes